A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
3. SZEKCIÓ - A területi vízgazdálkodás időszerű feladatai - 3. Békési István - Nagy Tamás (KÖTIVIZIG): Vízvisszatartások szükségességének vizsgálata a KÖTIVIZIG területén
Vízvisszatartások szükségességének vizsgálata a KÖTIVIZIG területén Békési István, Nagy Tamás Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság BEVEZETŐ Az utóbbi évek időjárási anomáliainak köszönhetően a térségünkben kialakult hidrometeorológiai helyzet vízhiányos időszakot indukálthat, melynek következtében a belvíz-és kettős működésű csatornákon a lehullott és az ezután lehulló csapadék minél nagyobb hányadának helyben tartása érdekében lehetőség szerint vízvisszatartási üzemrendet kell alkalmazni. A területi vízgazdálkodásban is az egyre gyakrabban előforduló szélsőséges időjárási helyzetekből fakadó vízgazdálkodási körülmények kezelésére kell felkészülni. Ez a vízkészletek megtartása (vízvisszatartás, tározás) mellett a kárelhárítás (belvízkárok, helyi vízkárok) hatékonyságának növelését, az ezt célzó müvek (medrek, csatornák, szivattyútelepek) jó állapotba hozását és a jó édlapot fenntartását teszik szükségessé, (forrás: www.vizugy.hu) A vízvisszatartás szükségessége nem új keletű Igazgatóságunknál, hisz az időjárási szélsőségek felerősödtek az utóbbi években, azaz a klímaváltozás hatásai érvényesülnek. A klímaváltozásnak vannak szkeptikusai, azonban az időjárási szélsőségek nem vitathatóak (kérdés ennek a tartóssága). A fentiekhez kapcsolódóan az állami vízvagyont kezelő szervezetnek, elsősorban a túl sok víz, túl kevés víz problematikát kell feloldani, melynek más egyéb operatív és jogszabályi intézkedések mellett, a vízvisszatartás az egyik műszaki megoldás, ami a vízkészletek megtartására irányul. A KÖTIVIZIG szervezete igyekszik a sok víz, kevés víz problematikáját kezelni, jellemzően a szakaszmérnökségek munkatársai a belvízvédekezés és a „béke” időszakában, operatív beavatkozások megtételével, az üzemrendek igényeknek megfelelő alakításával. Az 1990-es évek elején vízügyi szakma koordinálásában, az érintett szakterületek (természetvédelem, agrárium, erdőgazdaság, társadalomkutatás, stb...) bevonásával vizsgálatok sorát végezték el, melyek alapját képezték a Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási helyzetével foglalkozó 1995. évi országgyűlési és kormány határozatnak. A Kormány 2087/1995. (IV.3.) Komi. sz. határozata a Duna-Tisza köze hátság kritikus vízháztartási helyzetéről az alábbiak szerint intézkedett: Meg kell vizsgálni a Duna-Tisza közi hátságon a vízvisszatartás és vízpótlás szükséges, számításba vehető megoldásainak műszaki és pénzügyi megvalósíthatóságát, előzetesen figyelembe véve a környezeti hatásokat is. Az 1996-ban indítható rövid távú feladatok költségigényét a tárcák az 1996. évi költségvetés tervezésénél érvényesíthetik. Ajánlásokkal, széles körű tájékoztatással, szabályozással és hatósági intézkedésekkel elő kell segíteni a vízhiányos helyzethez igazodó beavatkozásokat, vízhasználatokat. Fejleszteni kell a környezet állapota, elsősorban a vízviszonyok figyelemmel kísérését.
