A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
2. SZEKCIÓ - Az árvíz- és belvízvédelem időszerű feladatai / Vízkárelhárítás - 17. Priváczkiné Hajdu Zsuzsanna (ATIVIZIG) - Varga Dalma (SZIE Tájépítészeti és Településtervezési Kar) - Dr. Bíró Tibor (NKE Víztudományi Kar) - Hubayné Dr. Horváth Nóra (SZIE Tájépítészeti és Településtervezési Kar): Tájhasználati változások hatása belvízvédelmi létesítményekre
A becslés módszerénél a vízgyűjtő alakja és esése módosító tényező. Az úthálózatok változásával adott esetben a levezetési irányok, így a vízgyűjtő terület nagysága is változhat, hiszen az alföldi területeken a kis esésviszonyok miatt egy kiemelt út/vasúti nyomvonal jelentős hatással bír. Jelen mintavízgyüjtő esetében az utóbbi évtizedekben új nyomvonalon út nem épült. A vízrendszerben sokkal inkább az 1982-83-as időszak bír alapvető jelentőséggel, amikor az Orosházi-szivattyútelep megépítése és a kapcsolódó vízrendszer, az Orosháza-Medgyesbodzási-csatorna átalakítása megtörtént. A fedettség számottevően befolyásolja a fajlagos belvízhozamot. A méretezési táblázat csak az erdő, valamint a burkolt területeket nevesíti. Orosháza belterület terjeszkedésével a fajlagos belvízhozam növekedésével számolhatunk. Az erdősültség mértéke nem nőtt, továbbra is a szántóterületek vannak túlsúlyban (88%). Az összegyülekezési elmélet módszertanában a terepen való összegyülekezés alapvető fontossággal bír. A méretezési táblázat szintén csak a zárt erdővel borított terület esetében jelöl meg lefolyási tényezőt befolyásoló szorzószámot, azt is csak a nyári időszakra vonatkozóan (0,2-es szorzótényező). A belterületek beépítési szorzószáma 0,1-0,3 között változik, a ritka, illetve sűrű beépítés között. A burkolt felületek nagyarányú megnövekedése a magasabb szorzószám használatát indokolja Orosháza esetében. A kisebb településeken a burkolt felületek jelentősen nem növekedtek a rendszer kiépülése óta. Itt főként a burkolt utak kapcsán nőtt a burkolt felület nagysága, amelynek sokkal inkább lokális jelentősége van, mint vízgyűjtő területi szintű. Ezen települések esetében a „ritka” beépítés szorzószámát nem javasoljuk változtatni. A levezetendő belvízhozam kapcsán a talajvíz mértékének meghatározására a hidrodinamikai modell adhat választ, amely egy másik tanulmány témája lesz. Jelen tanulmányban vizsgált idősíkok részben eltérő szálakon haladnak. A tájváltozás részletes leírását, folyamatát, az okokat, illetve következményeket hosszú távra visszatekintve lehet értelmezni, hiszen a tájban bekövetkező változások nagy távlatokban relevánsak. A bevezetőben kiemelt tájstabilitás fontossága a belvízkezelés szempontjából is kiemelten kezelendő kérdéskör. A mintaterület esetében mindig is a mezőgazdasági tevékenység kapott erős prioritást köszönhetően a jó termőhelyi adottságoknak. Azonban voltak olyan területek, főként Orosháza belterületének déli, délkeleti határában, melyeket gyakorta ábrázoltak nedves gyepekként, vizenyős területként. Ebből arra következtethetünk, hogy gyakori jelenség ezen részeken a felszínen megj elenő víz(felület). A tájváltozási kutatás kimutatta a beépített területek folyamatos növekedési tendenciáit, az úthálózatok struktúráját, bővülési folyamatait, melyek magyarázatot adhatnak egyes időszakok talajvízkutakban megfigyelhető vízállási jellemzőire. A kutatás jelen szakaszban egy módszertani felépítési folyamatra helyezte a hangsúlyt, melyben a terület több szempontú értelmezése, vizsgálata, a következtetések egymáshoz viszonyítása történt. A kapott eredmények, valamint a kutatási témában rejlő potenciálok további elemzések, összehasonlítások - különösen az 1982-1983-ban megépült Orosházi szivattyútelep, és az ezt övező rövidebb-hosszabb idősíkok adatainak - elvégzését teszik lehetővé. 19
