A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
2. SZEKCIÓ - Az árvíz- és belvízvédelem időszerű feladatai / Vízkárelhárítás - 17. Priváczkiné Hajdu Zsuzsanna (ATIVIZIG) - Varga Dalma (SZIE Tájépítészeti és Településtervezési Kar) - Dr. Bíró Tibor (NKE Víztudományi Kar) - Hubayné Dr. Horváth Nóra (SZIE Tájépítészeti és Településtervezési Kar): Tájhasználati változások hatása belvízvédelmi létesítményekre
társadalmi-területi változásai a táj szerkezetében, a táj használatok jellegének módosulásában lekövethetőek. Mindezen változások befolyásolják a belvíz kialakulását és a levezetendő belvíztömeget, ezeket összesítve pedig a belvízi rendszerek teljesítőképességére és a terület kárérzékenységre is hatással vannak. A védekezési tapasztalatok és a napi gyakorlat arra mutatott rá, hogy a térségi belvízrendszerek kiépítése óta (az 1940-es és 1966-os nagy belvizet követően a rendszerek kiépítése jellemzően az 1970-80-as évekre befejeződött) az utóbbi évtizedek bekövetkezett változásai (társadalmi és gazdasági) is további jelentős módosulásokat jelentenek a vízelvezető rendszerek számára. Többek között meggyorsult a burkolt felületek növekedése, a települések környékén a mélyfekvésű területeket feltöltötték, eltűntek a természetes tározóterek. További változást jelent a víziközművek fejlődése, a külterületek területhasználati változása - különös tekintettel a mezőgazdasági művelésű táblákra, ahol az agrotechnika és a növényvédelem is folyamatos átalakuláson esik át napjainkban is, és még sorolhatnánk. A belvizes területeken a folyószabályozások óta bekövetkezett és napjainkban is tartó táj alakulási folyamatokat tájtörténeti elemzésekkel lehet feltárni. Ezen elemzések lehetőséget adnak arra, hogy a múltban lezajló területhasznál at-változási tendenciákat megismerjük, ezáltal pedig a jelenben megfigyelhető folyamatok okait megértsük. Magyarország jellemzően agrárország, melyre megfelelő alapot biztosít a sík vidékek nagy aránya. Éppen emiatt országos léptékben az elmúlt 200-250 év legjellemzőbb táj változása a mezőgazdasági- - különösen a szántóterületek - terjeszkedése volt más táj használatok rovására. Ezen kívül nem szabad figyelmen kívül hagyni a beépített - lakó, üdülő, ipari-gazdasági - területek nagyarányú növekedését, illetve a hozzájuk kötődő szürke infrastruktúra egyre szélesebb körben történő kiépítését sem. Az egyes területhasználatok a történeti korokban különböző átlagos parcellamérettel írhatóak le. Ezt legszemléletesebben a mezőgazdasági területek esete mutatja, ahol a tulajdonviszonyok és a folyamatosan fejlődő agrotechnika, illetve a termelés egyre intenzívebbé válása domináns tényezőként hat egy-egy egység kiterjedésére. Az adott terület lefolyási viszonyainak megváltozása részben ezen folyamatoknak is betudható. (Bíró I, Thyll Sz., Tamás J, Lénárt Cs., 2000) Mindezen területhasználat-változási folyamatok a vízfolyások menti termékeny talajú területeken is fokozottan jelentkeznek. Számos példa említhető a kisebb-nagyobb folyóvizek menti területek fokozatos ármentesítéséről, az ártéri ligeterdők (puhafás, keményfás) eltűnéséről, a gyepes területek (sok esetben kiemelkedő ökológiai értékű nedves gyepek) területhasználat-váltásáról. A téma aktualitását az adja, hogy a klímaváltozás eddig észlelt és a közeljövőben prognosztizált hatásainak eredményeként a Magyarország területét érintő belvízi szituációk kialakulásának gyakorisága, azok időtartama várhatóan növekszik, de nem a csapadékosság növekedése miatt, hanem az időszakosság és a szélsőségessé váló csapadékintenzitás következtében. Ezzel egyidejűleg az aszályos időszakok tartóssága és súlyossága is várhatóan növekedni fog. (Nováky, 2011) (Mezősi G., Bata I, Blanka V, és Ladányi Zs., 2017) 2
