A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)

2. SZEKCIÓ - Az árvíz- és belvízvédelem időszerű feladatai / Vízkárelhárítás - 16. Dr. Nagy László (BME Építőmérnöki Kar): Tengeri és folyami árvizek rövid története Hollandiában

3. ábra A Diefdijk gát Dél-Hollandiában

Röviddel a halálát megelőzően, 1578-ban megjelent Vierlingh kézirata a Tractaet Dyckagie címmel (könyvként csak 1920-ban jel ént meg 543 oldalon, 72 ábrával, reprint 1973-ban), amely még mindig érvényes a föld- és vízgazdálkodás alapvető hibáira vonatkozó figyelmeztetésként. Ez a mű egy példa arra, hogy a tapasztalat, a tudással párosulva olyan elméletileg alátámasztott új műszaki megoldásokhoz vezet, ami az emberek boldogulását biztosítja. A könyv részletes útmutatást ad a polderek lecsapolási munkálataival kapcsolatban, kitér a gátak keresztmetszetére, a gátmagasításra illetve a gátszakadások helyreállítására (5. ábra). Bemutatja a kopolyás gátszakadás helyreállításának lehetőségeit.

Faszerkezetek tönkremenetele

A földmunkák gépek nélküli végzése nagy ráfordítást igényelt, főleg ott ahol a laza talaj miatt még szekereket sem alkalmazhattak a földszállításhoz, ezért a gátak rézsűit a vízoldalon faszerkezetekkel erősítették meg. Ez a módszer hatékony volt a vízoldali elhabolással szemben. A földmunka-gépek megjelenését követően a XIX. század végétől egyre nagyobb földtömegeket mozgattak meg és építettek belőlük magasabb, szélesebb és erősebb gátakat, azonban sok helyen hely hiányában és a laza talaj miatt még mindig kézi földmunkára volt szükség. A laza, tömörítetlen átmeneti és finomszemcsés talajoknak alacsony volt az erózióval szembeni ellenállása. Az így kialakított laza szerkezetű gátak sérülékenyek voltak a rajtuk átcsapó hullámokkal szemben. A gátak vízoldali megerősítésében (3. kép) és a kikötői partok építésében nagy jelentőséggel bírt a faanyagok felhasználása.

9