A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
2. SZEKCIÓ - Az árvíz- és belvízvédelem időszerű feladatai / Vízkárelhárítás - 9. Katona Marianna (TIVIZIG): A 2017. évi jeges árvíz tapasztalatai a Közép-Tiszán
A 2017-es védekezés mást hozott, a helyi védelemvezetők utasításainak megfelelően az elrendelt fokozatok alapján az észleléseket 2 óránként kellett elvégezni. A jeges árvizek kialakulása A jeges árvizek kialakulását meteorológiai, hidrológiai, morfológiai és a földrajzi feltételek befolyásolják. A meteorológiai feltételeknek döntő szerepe van a jégképződés szempontjából, a rendkívül intenzív és tartós lehűlés okozhatja a legnagyobb veszélyt. A globális felmelegedés hatására az extrém időjárási helyzetek (pl.: szélsőséges, tartós hideg) előfordulásának gyakorisága is megnövekedett. A hidrológiai feltétek a vízjárás egyedi sajátosságai mellett a mellékfolyók hatásait is magába foglalja. A morfológia a főmeder és a hullámtér (nagyvízi meder) tulajdonságait is tartalmazza. A szabályozás legfontosabb szempontja a jég és a hordalék zavartalan levonulásának biztosítása. A meder szélessége, mélysége, kanyarulati viszonyainak az esése fontos szerepet játszik a jégképződésben illetve a jégtorlaszok kialakulásában. Ajég levonulása részben szabályozható a folyók lépcsőzöttségének kialakításával is. A hullámtér benőttsége vagy rendezettsége a középmederből kilépett zajló folyó jégviszonyait befolyásolja. Ha az érintett folyó hosszú szakaszán nem lép be mellékfolyás, akkor szintén a j égképződést segíti elő. A mellékfolyásokon általában később következik be az olvadás, így a levonuló árhullám felszaggatja és elszállítja a fő vízfolyás jegét. A földrajzi adottság azt jelenti, hogy a folyó völgye mentén milyen irányultságú az enyhülés kezdete. Amennyiben a folyó felsőbb szakaszán indul meg először az olvadás, akkor a kialakuló árhullám az alsó még fagyott szelvényekre fut rá. Hazánkra jellemző még a medencehatás is, amely a beáramló hideg levegő, tartós és stabil megülését eredményezheti, az úgynevezett hidegpárna vagy légköri inverzió. A folyó jégjárását a tiszai szelvényre kidolgozott statisztikai adatokkal jellemezhetjük. > ajég zajlásának (jég megjelenésének) és a folyó beállásának legkorábbi, valamint > a j égtakaró fel szakadásának és a j ég eltűnésének legkésőbbi időpontj ával, > a jeges és állójeges időszakok lehetséges leghosszabb időtartamával, > a jeges és az állójeges, valamint jégzaj lásos időszakok tényleges észlelt leghoszszabb időtartamaival, > a jégzajlás (megjelenés), illetve a beállás gyakoriságával, > a jégvastagság átlagos értékével, A Tiszára is vonatkoznak az alábbi általános érvényű megállapítások, mely szerint a jéglevonulás annál nagyobb veszéllyel jár: '> minél hosszabban tartó és minél nagyobb a hideg, vagyis minél erősebb a jégtakaró '> minél hevesebb az olvadás, vagyis minél nagyobb a másodpercenként lefolyó vízmenynyiség, '> minél kisebb esésű, vagyis minél lassabb a folyó, '> minél kisebb beágyazottságé a meder, '> minél kedvezőtlenebb a folyó morfológiája, '> minél nagyobb vízszintnél történik meg a jégbeállás (hullámtérre kilépő víznél). 3
