A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)

13. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 15. Szlabóczky Pál (Geokomplex Kft.): Az északalföldi Csörsz-Árok vízgazdálkodási értékelése

2. réteg: Az árok fenekén: „fekete agyagosodott réteg” (nagyon vékony kevés reliktum.)

3. réteg: „Homok, másodlagos mészdinamikával” (kb. 60 cm vastag, illetve csak erodált maradék meszes futóhomok réteglencse.)

4. réteg: „Kavicsos hordalék feltöltés” (0,3 - 0,5 m vastag, rézsűre felhajló résszel, a hivatkozott tanulmány más részlete alapján valószínűleg mészkő anyagú.)

5. réteg.: Különböző színárnyalatú „betöltések” az árok tetejéig.

6. réteg: Kétféle színárnyalatú „betöltés” (bizonyára agyagos), de ami már a tetején talajosodott fedőrétegként túlnyúlik az árok két oldalán, 60-80 cm vastagsággal.

7. réteg: „Recens talaj”

Fontos, hogy a 2. - 4. réteg - a térségi geológiai fejlődéstörténeti ismereteink alapján (1. táblázat) - idősebb holocén korú, vízi szállítású áthalmozással, inverz sorrendben.

A kivitelezés mérnöki vizsgálata.

A kb. 95 km hosszú Nagy-árok eredeti keresztmetszeti méretei: (Pécsi M. et al.1959.) 6-10 méteres korona vonal szélesség, 2 - 4 m talpszélesség, 3 - 4 m mélység, amiből kb. 1:1-es rézsű adódik ki, ez megfelel a laza homokos, agyagos talajnak.

Felmerül a kérdés, hogy egy ilyen méretű árok több mint 2 millió m3-es földmunkáját évezredekkel ezelőtt mennyi idő alatt lehetett elvégezni, figyelembe véve azt is, hogy a kitermelt földből az árok déli oldalán faszerkezettel erősített sáncot létesítettek?

Az 1950-60-as években még gyakori volt a vízügyi földmunka, kézi erővel. Az alföldi kötött agyagos talajokban (III. fejtési osztály) az 1 munkásra eső 8 órás norma: 4 m3 volt. Történelmi vizsgálatunkban - az évezredekkel ezelőtti technikákra való tekintettel - csak 2 m3-el és 1000 munkással számolva 1000 munkanap adódik. Ez évi 200 munkanappal 5 évnyi kivitelezést jelent. Az árok mélyítését végző munkáslétszám mellett közel ennyivel kell még számolnunk a töltésépítési, járulékos műtárgyi munkák és a kiszolgáló-ellátó munkatábort fenntartó személyzet miatt. Tehát az egyszerűsített számítás alapján is bizonyos, hogy a 95 km-es, 3-4 m mélységű, 20-30 m2 keresztmetszetű földcsatornát talajvízszint közelében, közepesen állékony talajban, 2000 ember 5-7 év alatt megépíthette. A fémkorszakok előtti technikával már nagy méretű öntöző rendszerek épültek a távolkeleten, Észak-Afrikában. „A szumirok már az i.e. négy és félezer években ...az időszakos áradásokat a lecsapolás és öntözés céljaira hasznosították ... öntöző- és lecsapoló csatornák százai létesültek. A vizet emelőkaros vízemelővel több lépcsővel felemelték és az egyes vízlépcsőket gátakkal választották el. A szumirok kultúrájában már a korai időkben a szemita befolyásolás érvényesült. A szemiták i.e. 3000 körül a hatalmat teljesen magukhoz ragadták.” (Andai Pál, 1959.)

További kérdés, hogy a honfoglalás előtti évezredekben az Észak-Alföld környezetében rendelkezésre állt-e közel két ezrednyi fiatal, főként férfi munkaerő, ami legalább 10 ezer fős lakosságot jelent a csecsemőtől az öregekig, az akkori 30-50 éves életkorban ? Az ároképítési zóna munkás számba vehető lakossági környezete, a korabeli viszonyok között 2000 km2-re becsülhető. így 5 fő/km2-es népsűrűséggel adódik ki a szükséges fenti népességszám, ami feltétlenül reálisnak tűnik a mai, evidéki, 50 fő/km2-el összevetve. Ellenőrzésképen: az 5 fő/km2 népsűrűséggel az Alföld és a Dunántúl kereken 100 ezer km2-nyi területének lakos száma 500 ezernek adódik. Ez megfelel idevágó történelmi ismeretünknek. Megjegyzendő, hogy a szakirodalomban ettől nagyságrendileg nagyobb neolitnépsűrűség is szerepel, az ilyen kedvelt árvízmentes löszhátakon. (Wolf,./.- Buricm, Z. 1981).

18