A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)

13. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 15. Szlabóczky Pál (Geokomplex Kft.): Az északalföldi Csörsz-Árok vízgazdálkodási értékelése

Recens talaj Lejtőhordalék talaj- sötétet* betöltés A- világosabb betöltés) -sötétet* betöltés-vlágos betöltés _-sötét betöltés | ^ -sárga betöltés _-fekete betöltés d

L*r

Kavicsos hordaléfc »eltöltés Homok másodL mesídinamkáyal , .

Fckeie agyagosodon réteg (tirpi lßvtfl

öwfah««, Piyéwi J-Mn verzoll

Glejes öntésagyag -y. |H T, l 6 "®£M 3 17 Lh CSINCSE Felxi‘(Ut;)-Qrei( III Kutatóárok Keleti metszetfal

Mérnöki uertifnti

únbUi

a A A A

3/rí trj

To'^h

M3 17. Lh /

CSINCSE

IV Kutatóárok Keleti metszetfal

5 2i" agyagosodon rétegei

“] Ontéshomok PffoSl A Glejcs on lésagyag

Recens talaj Lejtóhordalék talaj -sotétebb betöltés —v-világosabb betöltés -sötétebb betöltés

<<Y-világos betöltés -sötét betelt és q- bomásszürkc betöltés *73 -szürke betöltés

Különböző árnyalatú - barnásszorke betöltéscsíkok

Kavicsos hordalék »eltöltés Ff*iyi-Vi/i(rr A*; Homftk másodl mész dinamik óval H O^p

orp

Ma» sunifi

6. ábra. Felső-árki régészeti metszetek. Fischl Klára, 1995.

A két régészeti kutatóárki fal metszetére bejelölt mederszelvény méretei a kisebb északi Felső-árkot jellemzik, a Nagy-árok keresztmetszete a szakirodalom alapján (Pécsi M. et al.1961) ennek kb. duplája lehetett, archeogeológiai szempontból a metszetfal ábrákon precizen jelölt rétegek három csoportba sorolandók: alul a feltételezett egykori árok alatti-melletti würmi „gél ej es öntésagyag”: infúziós lösz, erre települő Driász ártéri futóhomok, az árok aljában az eróziós beszállítással megfordított holocén idősorú Tölgy időszaki fekete agyag, vékony fekete agyag ezen Mogyoró időszaki meszes futóhomok, majd Fenyő-Nyír időszaki kavics. Ezután a metszetek felső nagyobb vastagságú részét mesterséges antropogén földbetöltés, majd az egykori térszín fölé bő egy méterrel emelkedő rétegek települtek, valószínűleg a XIX. század közepe előtti vízi elöntések hozadékaként. Ennek a koncepcionális rétegsornak az igazolásához radiológiai és mikropaleontológiai kor- vizsgálatok szükségesek.

A fentiekkel összhangban van a Tiszapalkonyai térségi építőipari célú mérnökgeológiai kutatások elvi rétegoszlopa is (Szlabóczky Pál, 2005) amely felülről lefelé haladva:

3- 5 m vastag Új-holocén: barna sovány agyag („vályog”), kövér agyag lencsék, tetején a XIX. szd. végi 25 000-es térképen látható, feltehetően XVIII. szd. eleji jeges árvízi törmelék barázdákkal,

4- 6 m vastag Ó-holocén: meszes futóhomok réteglencsék, alatta kavicsos homok (áthalmozott Sajó-üledék), szerves iszap lencsék,

2-4 m vastag Felső-pleisztocén: filmes rétegződésű, kékesszürke ártéri agyag (iszap) homok és agyag lencsékkel, alatta.

15-20 m vastag Sajó-kavics.

Megjegyzendő, hogy az Os-Sajó középső pleisztocén időszaki, legnyugatibb helyzetében lerakodott kavicsösszlet szélét Emőd-Gel ej -Ároktő vonaláig mutatták ki a lignit és vízkutató fúrások, de a gél éji halastó földmunkáinál már holocén korú mészkő kavicsot tártak fel. (IrsaE- Szlabóczky P. 1968.)

Itt kell megemlíteni, hogy J.Eddy (1977) napfolt tevékenységi rekonstrukciója alapján az alpesi gleccserek visszahúzódási fő fázisai:

10