A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
13. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 15. Szlabóczky Pál (Geokomplex Kft.): Az északalföldi Csörsz-Árok vízgazdálkodási értékelése
nagyterületű erdőirtások nyomán keletkeztek. Erre egy igen szemléletes példával találkoztunk az 1960-as évek közepén a Zempléni-hegység keleti részén, a Bózsva patak felső szakaszán, ahol egy aktív eróziós oldalárok bevágódásban több méter vastagságú törmelékes agyag lerakódás alatt konzerválódott szőlő cefre tárult fel, ami - történeti nyomozás alapján - a XVIII. században működött uradalmi pálinka főzőbői származott. A Csörsz-árok menti hosszanti zóna felszínét Füzesabonynál Észak-felé messze túlnyúló holocénkori ártéri iszap és agyag rétegek borítják, továbbá főként a Tárná mentén ugyanilyen korú futó homok és patak kavics vonulatok, mintegy jelezve az egykori mélyebb területeket, Néhány ponton visszamaradtak a felszínen jégkorszaki (würm) infúziós lösz, kavics és homok „szigetek”. (Poroszló, Ároktő). (Balogh K.-Rónai A. 1965.) A Csörsz-árok máig terepen követhető kb. 60 km-nyi szakaszán túl, a Dél-Borsodi mezőségen áthaladó, Nényes-Aroktő közötti, Tiszába vezető egykori szakaszáról már alig maradt vissza régészeti nyom, az elmúlt évszázadokban itt bekövetkezett ősvízrajzi, majd vízépítő mérnöki változások miatt. Az itteni nyomvonalról feltételezett két-három megoldást próbálnak megjeleníteni az első katonai felmérésre rajzolt vonalak, figyelembe véve az ártéri öblözet szakaszos süllyedését, és feltöltődését. (2.ábra). Archeogeológiai áttekintés. A Dél-hevesi és Dél-borsodi mezőségi területek, felszínközeli geológiai fejlődéstörténetének kiinduló fázisa, az Ó-Holocén kor elején, napjainktól számítva 10-12 ezer évvel ezelőtt kezdődő lokális, több ütemű lépcsőzetes földkéreg süllyedés sorozata, amikor is a Tisza a Nyírség délkelet oldali, pleisztocén kori medrét elhagyva, a besüllyedő szatmári, bodrogközi, taktaközi, amfíteátrális félmedencéken keresztül átvándorol, a besüllyedt hevesi és borsodi déli területekre. A lépcsőződés geológiai értelemben dél felé „fiatalodik” és ma is „működik”, amit az évtizedes gyakoriságú kisebb földrengések is jeleznek ebben a térségben. A neogén korú aljzatban a lignit-, és rétegvíz kutató fúrásokból megismert északi-déli irányú rétegfelgyűrődési gerinc alakult ki, amit napjainkban is követhetünk, a geodéziai magassági pontok 1 mm/év =lm/évezredes nagyságrendű emelkedésével. (Mike Károly- Szlabóczky Pál 1986). Ennek szemléletes bizonyítékával találkoztunk az 1990-es évek elején Füzesabonytól nyugatra, a vasútvonal déli oldalán elterülő szántóföldi öntözési kútfúrásokat megelőző hidrogeológiai-geofizikai kutatás során (Geoservice Kft.), amely a felszínen is követhető két E-D-i csapású, de csak fél méter magasságú tektonikus flexurát mutatott ki a holocén korú fedőrétegben, amit a 4. ábrán is feltüntettünk. Itt a növényzetből is láthatóan, ezen a területen haladt át az Os-Laskó amely megmaradt déli folytatódása a Hanyi-ér. Ennek feltöltődött medrébe 1986-ban Átány E-i oldalán mélyített két kézi fúrásunk másfél méterig recens bűzös fekete kövér agyagot, alatta kékesszürke, majd tarka agyagokat tárt fel 3,5 m-ig, amelyek eredete a Rónai-féle térképezés alapján Kál-Kápolna térségéből származtatható, ami az Os-Tama egykori itteni folyását igazolja. Sajnos a pollen és mollusca vizsgálatok eredményeit nem kaptuk kézhez. A holocén kori töréses tektonikára láthattunk szemléletes példát kb. másfél évtizede Miskolcon a Hősök-teri mélygarázs építésnél, ahol a würm korú kavicsréteget elnyíró, fél méteres, ívesen meredek feltolódást tártak fel a munkagödör ENY-i falán, ami a város keleti határában a Sajó mederváltozását is okozó holocénkori száz méteres nagyságrendű bükki mészkőaljzat emelkedéssel jelzett kompressziós dinamikai geológiai eseménnyel függhet össze. Az utolsó jégkorszakot követő, Alföld peremi süllyedések markáns jele, a Nyékládháza melletti kavicsbánya tavak szakadékos partjain, 8
