A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)

10. SZEKCIÓ - Vizes élőhelyek védelme - 4. Kovács Richárd (ÉDUVIZIG): Fertő-tó vízminőségének megőrzése – a REBEN AT-HU Interreg projekt

A nádasok állapota a fokozatos feltöltődéssel és a víz oldott tápanyag-koncentrációjának növekedésével együtt ugyancsak változik. A feltöltődés a terjeszkedés fázisában a nádas nyíltvíz felé történő előtörését eredményezi. Az egész tavi nádas állomány szempontjából a feltöltődéssel járó medermorfológiai hatások és a borítóvíz-koncentráció változása együttesen alakítják ki a termőhely minőségét. A széles kiterjedésű nádasoknál a terjedő nádasban az evapotranszspiráció fokozódásával módosul a terület vízgazdálkodása, fokozatosan csökken a tó vízfeleslege. A parti részen a nádas szerkezete felszakadozik, gyomfajokkal elegyedik a nádas, sásosodás irányába tér el a szukcesszió. A nádas kigyérülése, felszakadozása már a hanyatlás jeleit mutatják, a nádas hanyatló szakaszba lép át.

A nádas növekvő, maximális és hanyatló fejlődési szakaszait eltérő vízgazdálkodási viszonyok jellemzik. A nádas előretörésével a benádasodott területek vízgazdálkodása romlik, mivel csökken a borítóvíz-réteg áramlása. Időbeli eloszlása kedvezőtlené válik, mivel nyáron nincs vízfelesleg ezekben a nádasokban. Ezek a körülmények fokozzák a hanyatló szakasz kialakulását, a nagykiteijedésű nádasok leromlását (3-4. kép).

3-4. kép: Kialakuló átmeneti nádas zóna a levegőből és a vízről a csatorna-rekonstrukciót megelőzően (Fotó: Kovács R., 2005. október)

A fentiekből egyértelműen látszik, hogy a nádasok és termőhelyük kölcsönhatása határozza meg a nádasok kiterjedését, egészségi állapotát. A nádas viszont evapotranszspirációja, a gyökérzet és a lehulló levéltömegből rendszeresen termelődő szerves anyaga, valamint ásványianyag-táplálkozásán keresztül visszahat termőhelyére. Ebből a sajátos kölcsönhatásból és az ezekkel járó folyamatokkal magyarázhatók a nádasok kialakulásának és hanyatlásának „növekvő -maximális- hanyatló” szakaszai [Ruttkay A., Tilesch S., Veszprémi B. - 1964],

A vízgazdálkodás passzív útjának tekinthető a nádas-nyíltvíz megfelelő arányának betartása. Az olyan helyeken, ahol az aktív vízgazdálkodási beavatkozások korlátozottak (pl. a szél keltette áramlás, tólengés nem érvényesül, vagy nem vezet oda csatorna), Ruttkay - Tilesch - Veszprémi szerzők a gyengébb adottságú állományok szanálását javasolják a kívánatos (és eltartható) nádborítási arány kialakításához. Általánosságban kijelentik, hogy aktív vízgazdálkodás hiányában a 60-70%-nál nagyobb nádborítás már a nádasok degradációjához vezet. A ligetes benőttség, ill. állományszerkezet jobb hatásfokú regenerálódó képességgel rendelkezik, mint a teljesen zárt nádas tömb [Ruttkay A., Tilesch S., Veszprémi B. - 1964],