A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
10. SZEKCIÓ - Vizes élőhelyek védelme - 4. Kovács Richárd (ÉDUVIZIG): Fertő-tó vízminőségének megőrzése – a REBEN AT-HU Interreg projekt
A nádas ásványi táplálkozásához szükséges, hogy a borító vízréteg harmonikus dinamikával rendelkezzen. A nádas optimális vízgazdálkodásának feltétele, hogy a nádas mind statikai, mind dinamikai vízigényét ki tudja elégíteni. A statikus vízigényt a talaj víztartalmával, ill. a vízborítás mélységével szemben támasztja a nád, a dinamikus vízigény a frissvízutánpótlásban és a vízfogyasztásban jelenik meg. A gondot elsősorban a nádas számára fontos vízkészlet tér- és időbeli eloszlásának hiányosságai okozzák (ld. aszályos időszakok, pangó vizes, lefolyástalan foltok, feliszapolódott terepformák). Amennyiben a víz áramlásából származó frissvíz-utánpótlás nem fedezi a nádas dinamikai vízigényét, úgy az a statikus készletre, azaz a borítóvíz szintjére hat kedvezőtlenül. Kedvezőtlen esetben, a terepi adottságok kedvezőtlen egybeesésével a nád képes tehát felélni statikus készletét is, mivel a környező területekről a víz hozzáfolyással nem képes pótlódni. Ez lehet a magyarázata annak, hogy akár nagyobb kiterjedésű területek is szárazra kerülnek a borítóvíz fokozatos csökkenésével, melyet a feltöltődési folyamatok párhuzamos zajlása tovább gyorsít. A körülmények egymást erősítik, egy idő után a nád teljesen kipusztul [Ruttkay A., Tilesch S., Veszprémi B. - 1964], A transzspiráció és a levegő relatív páratartalma között szoros az összefüggés. A nádas levegőjének páratartalma délután és esete meghaladja a szabad vízfelületét, a nádas levegőjének páratartalma jótékonyan hat vissza a transzspiráció (nád párologtatása) és az evaporáció (nádas vízfelületének párolgása) csökkentésére. A nádas vízfogyasztása igen fontos tószabályozási adat, a rendelkezésre álló értékek között - termőhelyi és nádminőségi szempontból - jelentős eltérések mutatkoznak. A nád éves vízfogyasztása 1000-1500 liter/m , azaz kb. 1,0-1,5 mm/m2 értékkel jellemezhető nagy átlagban. Egy nádszál vízfogyasztása 30- 50 liter/év között becsülhető, míg az 1 kg szárazanyag előállításához szükséges vízmennyiség 1500-2000 liter becsült érték mellett igen pazarlónak tekinthető. A szárazabb parti menti nádasok a vízborított nádasoknál takarékosabban hasznosítják a vizet, a szárazon álló nád ozmózisos nyomása 17,8 atm, míg a vízben lévő nádé 19,6 atm [Ruttkay A., Tilesch S., Veszprémi B. - 1964], A nád a szárában és a gyökereiben található levegőjáratoknak köszönhetően intenzív reduktív környezetben is képes a tápanyagfelvételre, mivel oxigéntartalékai segítségével oxidativ körülményeket képes kialakítani, ez a tulajdonsága a többi növényhez képest a termőhelyi spektrumát szélesíti, így a felszíni vizek parti termőhelyeinek legfontosabb állományalkotó fajának tekinthető. Szikes tavakban az iszap nagymértékű felhalmozódása tartósan reduktív viszonyokat alakít ki, elmaradhat a nád ásványi táplálkozása szempontjából fontos adventív gyökerek fejlesztése. A szerves anyaggal túlterhelt termőhelyeken az iszap-felhalmozódás további gátat jelent a nád optimális táplálkozásához. A széles kiterjedésű nádasban a síkvíztől történő eltávolodással és a reduktív iszap nagykiteijedésű felhalmozódásával a körülmények egyre kedvezőtlenebbé válnak [Ruttkay A., Tilesch S., Veszprémi B. - 1964], Vízborítás szempontjából a nád max. 2 m-es mélységet képes elviselni, mivel a növény jelentős része a víz alatt helyezkedik el, így az a tápanyagok előállításában nem képes részt venni, viszont létrehozása a rizómákban tárolt tartalékok rovására történik. A mélyvízi saijhajtások késve hajtanak ki, mellyel számukra a tenyészidő jelentősen lerövidül, azok a fotoszintézisben sem tudnak részt venni. A nád legnagyobb nádhozama 75 cm-es átlagmélységnél tapasztalható, sekélyebb vízporítású parti részeken a vízszint feletti nádtömeg is csökken (a nádnak nincs szüksége olyan hosszú szárra, a széllel szemben a borítóvíz támasztó hatása sem érvényesül), mélyebb vízborítás esetén a tartalékok szabta korlátozó hatás miatt a víz feletti szártömeg jelentősen csökken. Az értékesnek tekinthető nádas állományok 50-150 cm vízborítású területeken tenyésznek. A nádas állomány sűrűsége
