A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
8. SZEKCIÓ - Hidrológia - 9. Dr. Keve Gábor (NKE Víztudományi Kar): Jégfedettség meghatározása webkamerák segítségével
korábban ismertetett korlátozások miatt a Bajain kívül csupán a paksi és mohácsi webkamerás felvételek (11. ábra) kiértékelésre kerülhetett sor. Végeredményben a kamerák különböző sűrűséggel felvett fényképeinek mennyisége és a feldolgozott, jeges időszakokat tartalmazó évek összefoglalása a 2. táblázatban látható: 2. táblázat: Webkamerák által felvett jeges képek száma Dunai szelvény Paks Baja Mohács Időszak 2008-2018 2004-2018 2008-2018 Feldolgozott képmennyiség 65.858 db 607.223 db 48.568 db WEBKAMERÁK KÉPEIBŐL NYERT JÉGFEDETTSÉGI ADATOK ELEMZÉSE Az előzőek alapján előállított jégfedettségi idősorok részletes feldolgozása és annak elmélyült elemzése elegendő feladatot ad az elkövetkezendő időszakra is. Azonban dolgozatom teijedelmi korlátáira tekintettel jelen fejezetben igyekeztem a legfontosabb kérdések tisztázására korlátozódni. A jégzajlás törvényszerűségeit Annin Schoklitsch 1930-ban megjelent azóta is sokszor idézett, a Der Wasserbau művében matematikai alakban is kifejtette. Schoklitsch nyomán Lászlófíy Woldemár - aki doktori értekezését (1934) is a Magyar Duna-szakasz jégviszonyaiból írta - 1947-ben a Hidrológiai Közlöny hasábjain közölt „A jeges árvizekről” című cikkében kifejezetten a hazai folyami jégviszonyokról szóló, azóta is alapnak tekintett törvényszerűségeket közölt. Mielőtt a zajló Duna jégfedettségi adatainak vizsgálatába kezdenénk, nagyon fontos tisztázni, hogy a folyami jégzajlás nagyon különböző típusú lehet. Legkiemelkedőbb különbség a jégdugók, torlaszok felszakadásából meginduló zajlás (a Tisza 2017-ben) és az úgynevezett „szelíd” jégmegállást megelőző zajlás (a Duna hazai szakasza 2017-ben). Utóbbival, azaz a jégképződésből kialakuló zajlással foglalkoztam csak, lúszen erre vonatkozó adatok állnak rendelkezésemre. Schoklitsch (1930) szerint folyamatos jégzajlás esetén egy folyószakaszon a szelvények szélességének (B) az ott észlelhető felszíni sebességeloszlás átlagának (v) és a jégfedettségnek (n) szorzata állandó, amit két tetszőleges (1 és 2) szelvényre felírva a következő képlet fejez ki: n1v1B1 = n2v2B2 Ez a folytonossági egyenlet elméletileg teljesen helyes és nyilvánvaló, de személyes gyakorlati tapasztalataim nem minden esetben igazolták. A jégfedettség változékonysága, mint látni fogjuk még a megvizsgált -Duna teljes hosszához képest elenyésző- folyószakaszon is olyan mérvű, ami a fenti képlet általános használhatóságát nem támasztja alá. A területhozam (jégfedettség) helyett a térfogathozam (jéghozam) állandósága kétség kívül precízebben jellemezné a folytonosság tényét. Bár a jég esetében a lúzás és olvadás jelensége még ezt a tézist is további finomítás irányába kényszeríti. Adatok előfeldolgozása A kamerák beállításaiból adódóan átlagosan félpercenként sikerült képeket nyerni és így a jégfedettség értékét is ilyen sűrűséggel megállapítani. Az automatizált eljárásom minden előnye mellett is olykor hibásan detektál, amit mindenféleképpen ellenőrizni kell. Ez az ellenőrzés gyorsan elvégezhető a képek átlapozásával. Bármely jól kezelhető képnézegető szoftver alkalmas az eredeti és feldolgozott képek egymás utáni gyors léptetésére, mely alatt szemmel azonnal megállapítható a hibás kép. Amint azt korábban leírtam a lűba alapvetően kétféle lehet. Egyfelől visszatükröződésből ott is jeget jelez, ahol nincs. Másfelől tüköijeget víznek érzékel a program. Mindkettő azonnal feltűnik, még a témában tapasztalatlan felhasználónak is. Kissé időigényes hosszabb időszakok adatát így átnézni, de egy folyamatos monitoring esetén a naponta rutinszerűen elvégezhető feladat nem túlzottan megterhelő. A hibásnak ítélt intervallumokat egyszerűen töröltem az elkészített idősorból. Ezzel adathiányt idéztem elő, de a hibás adatokkal a továbbiakban nem számoltam. Az előfeldolgozás második lépése is lényeges, melyről eddig csak érintőlegesen esett szó. Itt jön elő a szelvény 40 egyenlő szakaszra osztásának egyik előnye. A vizsgálatba vont szelvényeken úgy választottam ki az értékelendő teljes területet, hogy az a lehető legszéleskörűbb alkalmazást lehetővé tegye. Ez azt jelenti, hogy az alacsony és magas vízállások alkalmával is használható legyen. Ez az általános elképzelés azt eredményezte, hogy alacsony vízállásokkor a kiválasztott elemzésbe vont terület egy része (pl. zátonyoknál) szárazra kerül. Éppen ezért a 40 egyenlő részterületre osztott felületen minden napra meg kell határozni, hogy milyen sorszámúak vehetők figyelembe a fedettség megállapításánál. Ha nagyon precízek szeretnénk lenni a zajló és már beállt területeket is elkülöníthetjük ezzel a módszerrel. Ezért a szelvények teljesen más célból kigondolt és bevezetett „függélyezése” komoly előnnyel járt. Az előfeldolgozással javított idősorom iimnár alkalmassá vált a legfontosabb vizsgálatok elvégzésére, melyek az adott szelvényen belüli és a szelvények közötti változások detektálása képez. A jövőben több más vizsgálat is elvégezhető, de számomra ezek voltak a legfontosabbak. Jégjelenségek időbeli változékonysága a vizsgált szelvényekben
