A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
7. SZEKCIÓ - Vízügyi beruházások tapasztalatai - 2. Cser Valéria - György Zsolt - Németh Gábor (DDVIZIG) - Bencs Zoltán (Országos Vízügyi Főigazgatóság): Vízvisszatartás és tájhasználat-váltás tervezése az Ős-Dráva Programban
Vízvisszatartás és táj használ at-váltás tervezése az Ős-Dráva Programban Nedves időszakokban a területtől északra lévő magasabb dombvidéki területekről a víztöbblet gyorsan lefut és elönti azt. A helyzetet ilyenkor tovább rontja a Dráva esetlegesen magas vízállása, mert így a folyóba, mint befogadóba a gravitációs bevezetés nem, vagy kevésbé biztosított, a szivattyús átemelés pedig gyakran nem jelent gyors (és főleg költségtakarékos) megoldást. Száraz időszakokban a lecsapolási céllal kialakított árokhálózat és a Dráva-közeli területeken a folyó alacsony vízállása a térség gyors kiszáradását eredményezi. Az érintett térség déli határán húzódik a Dráva folyó, melynek mindenkori vízállása a terület vízgazdálkodása szempontjából meghatározó. A folyó a terület egészének befogadójaként nem csak a felszíni vizek elvezetésének feltételeit befolyásolja (gravitációs, szivattyús), de hatással van a felszín alatti vizek alakulására is (oldalirányú szivárgás). A Drávának a programterületet érintő része eredendően közép, vagy alsószakasz jellegű. A Dráva 150 évet felölelő szabályozása során közel 50%-kal rövidült a mederhossz a mederátvágások, holtág lefűződések révén. Az alsó szakasz jellegű méltóságteljesen kanyargó Drávából egy középszakasz jellegű, gyors folyású, aktív medermélyítő folyó lett. Ez a medermélyítés 1,83 cm/év volt 1880-1960 között Barcsnál mérve. A medermélyülés maga után vonta a vízszintsüllyedést, amelynek hatása a talajvíz kutak adatai szerint 2-3 km távolságban is érzékelhető. A vízszintsüllyedés a part mentén húzódó faállományok gyökérzónájának kapilláris szintjéből is elvitte a nedvességet, mivel a gyökérzet nem tudta követni ezt a tendenciát. Ez a folyamat napjainkban is zajlik. A folyószabályozás műtárgyai és az árvízvédelmi töltések megfosztották a Dráva-síkot a folyó vizétől, és hozzájárultak a talajvíz drasztikus mértékű süllyedéséhez. A meder folyamatos mélyülése révén a területen a talajvízszint lecsökkent. Az egyoldalú vízelvezetésen alapuló vízgazdálkodás káros következményeként értékes vizes élőhelyek szűntek meg, és jó vízgazdálkodású termőterületek degradálódtak, miközben a lecsapolt területek művelése lehetetlenné vált. Az egykor vízjárta területek nagy részét ma már nem érintik az árvizek. A gátak közé szorított hullámtér igen szűk, ennek ellenére - a Dráva bevágódása következtében - egyes szakaszokon a nagyvizek még oda sem jutnak ki. Az árvizek a Dráván többnyire tavaszelőn, nyár elején és ősszel jelentkeznek, a kisvizek időszaka a tél. További gondot jelent a Drávába folyó patakok szabályozása, mélyítése, így a területről a lehulló csapadék gyors távozása, sőt a szabályozási munkák során többször vízzáró rétegek is átvágásra kerültek. Továbbá több láp lecsapolása, a vízelvezető árkok rendszerének a létrehozása is hozzájárult ahhoz, hogy a Dráva ártéren kívüli területeken is a talajvízszint csökkenése, a terület száradása a legfőbb probléma. A Dráva és a bele folyó patakok erősen szabályozottak, jellemző a Dráva mélyülő medre, és a talajvízszint csökkenése. A hullámtérben is egyre ritkábbak az áradásokkal együtt járó elöntések, a termőhelyek száradnak. A Dráva szeszélyes vízjárása által alakított terep sok helyen változatos képet mutat, ezért egy-egy területen belül szárazabb és nedvesebb termőhely 8
