A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
1. SZEKCIÓ - A vízgyűjtő-gazdálkodás időszerű feladatai - 5. Keresztesy Attila - Nagy Tamás (ADUVIZIG): A Duna-Tisza-közi Hátság talajvízkészletére vonatkozó mennyiségi problémák okainak aktualizált vizsgálata
A kiválasztott poligonokra egy-egy jellemző talajvízkút adatait elemeztük és diagramon ábrázoltuk, amihez hozzácsatoltuk az adott területre jellemző csapadékmérő állomás adatait is, hogy a tendenciák elemezhetők legyenek. T érül ethasznál átok: Az országos felszínborítási térkép segítségével a vizsgálandó hátsági poligonokra (7 db) meghatároztuk a különböző területhasználatokat hektár egységben. Ezeket kördiagramon ábrázoltuk. A különböző területhasználatok meghatározásához felszínborítási nómenklatúrát használtunk fel. Evapotranszspiráció: A talajvíz párolgása csak akkor lehet jelentős, ha a víztükör magasan áll a térszín alatt. Homok talajokban hozzávetőlegesen 1 m-nél, agyag talajokban kb. 3 m-nél mélyebb talajvíztükör estében az evaporáció már elhanyagolható. Rétháti (1974, p. 184) szerint 5 m alatt a párolgás, 7 m alatt a beszivárgás is figyelmen kívül hagyható. A talajvízkészletet a párolgás -nagyobbrészt- a kapilláris tartomány közvetítésével fogyasztja. A növényzet által elpárologtatott víz (transzspiráció) általában sokkal fontosabb, mint a közvetlen talajfelszínről történő párolgás. A növényi transzspiráció sokkal nagyobb mélységeknél is jelentős lehet. Juhász (2002, p. 570) szerint a szántóföldi növények a talajból a felső 2-4 m-t, az erdők, a fák a felső 15-20 m-t vonják be az evapotranszspirációba. A növényzet gyökérzete a fajtától, életkortól és fejlettségétől függően különböző mélységre hatol le. A kalászosok 1,5-2,0 m, a többéves lucerna 3-4 m mély gyökérhálózatot fejleszt ki, a fák gyökerei 3-4 m, kivételes esetben a 10-15 m mélységig nyúlnak le. (Rétháti, 1974, p. 169), de szélsőséges esetben mélységük jóval nagyobb is lehet. Az evapotranszspirációnak két lehetséges értéke van: a potenciális (PÉT) és a tényleges (TÉT). Kecskemét körzetében a párolgás évi értékét 683 mm illetve 517 mm-ben határozták meg 50 év átlaga alapján. A tényleges evapotranszspiráció évi menetének egyik jellemzője, hogy a legnagyobb párolgás időszaka a különböző tájakon nagyon eltérő lehet. A TET-nél a maximum bekövetkezésének időpontját a csapadék és a hőmérséklet együttes változása szabja meg. A potenciális és a tényleges párolgási értékek eltéréséből számítható a párolgási hiány. A nyárvégi - őszi hónapokban jelentkező hiány az érintett hónapok párolgásának átlagában 15-21%, illetve a potenciális evapotranszspiráció hiánya 9-18%. Területünkön mindössze 1 olyan állomás van, aminek viszonylag hosszabb a párolgási adatsora. Ez az állomás 2003-tól Csorna-pusztán üzemelt, majd 2016 óta Kecelen. Tiszai vízjárás hatása: Kiválasztottunk pár jellemző talajvízkutat (Bácsbokod, Csikéria, Jánoshalma, Soltvadkert, és Kerekegyháza), amiket összevetettünk a szegedi és szolnoki vízügy területén lévő tiszai állomások vízállás adataival diagramos megjelenítés formájában, ahol kirajzolódnak a tendenciák.
