A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
4. SZEKCIÓ - A területi vízgazdálkodás időszerű feladatai - 4. Dr. Bíró Tibor (NKE Víztudományi Kar) - Jécsák Csaba (FETIVIZIG): Adaptív talajvízszint-szabályozás lehetősége egy felsőszabolcsi talajcsövezett mintaterületen
A I. modell a kötött talajú modell. Jellemzője, hogy a talajcsövek mélységéig a talaj gyakorlatilag vízzáró. A talaj felső 0,5-0,9 méteres rétegben a vízelvezetés javítása (mind horizontális, mind vertikális irányban) és e réteg, illetve a talajcső között hidraulikus kapcsolat megteremtése a cél. Előbbit mélylazítással, utóbbit szűrőzéssel lehet elérni. (Thyll, et al., 1983; Hayde, et al., 2001) Az II. modell az ún. talajvizes modell. A felszín alatt néhány méter mélységben egy vízzáró réteg található, mely fölött egy jó vízvezető rétegben a talajvíz az optimálisnál közelebb helyezkedik el a felszínhez. A szükséges távolságban, megfelelő mélységben elhelyezett talaj csövek a megemelkedett talajvizet az optimális mélységre süllyesztik, és eközben kialakul a leszívási (depressziós) görbe. (Thyll, et ab, 1983; Hayde, et ab, 2001) 2.2. Adaptív talajvízszint-szabályozás lehetőségének elméleti háttere A talaj csövezett mezőgazdasági területek meliorációs rendszereinek üzemeltetése az összegyülekezett vizek elvezetéséből áll, ez alól kivételt képeznek a reverzibilis rendszerek. Az adaptív talajvízszint-szabályozás elve, hogy a vízbő időszakokban (belvizes időszakokban) csak annyi víz kerüljön elvezetésre a területről, amennyi feltétlenül szükséges. A talaj csőhálózat által összegyűjtött vizek elvezetésnek üzemrendje ne a maximális elvezetésen alapuljon. A talajvízszintet az egyes növénykultúrák vízigényéhez kell igazítani, vagyis a talajvízszint mélysége a talajban alkalmazkodjon a növények vízigényéhez a különböző vegetációs időszakokban. Ez több szempontból előnyös, hiszen az agrotechnikai műveletek hatékonyabban végezhetők és időzíthetők, a termésben keletkező károk mérsékelhetők, illetve megszüntethetők. Továbbá elsődleges szempont a talajban rejlő vízvisszatartási lehetőségek kiaknázása. A magas talajvízállású időszakokban tározás valósítható meg, mely lehetőséget teremt más, szárazabb, aszályos időszakok vízhiányának mérséklésére. A talaj csőhálózat, mint mérnöki létesítmény az az „eszköz” amivel az adaptív talajvízszint-szabályozás elvégezhető. Meg kell határozni tenyészidőszakon belül és tenyészidőszakon kívül a víztelenítési időt, melyhez a növénykultúrák elöntés tűrését kell felhasználni (fenofázishoz, elöntéstűréshez igazdódó víztelenítési idő). A különböző növénykultúrák optimális talajvízmélység igénye alapján kategóriák képezhetők. Az optimális talajvízmélység a különböző kultúráknál más-más magasságú (és alakú) depressziós görbét határoz meg. A depressziós görbe tetejét az optimális talajvízmélységhez kell igazítani. Ki kell jelölöm, mely időszakokban kell a talajvízszintet csökkentetni (fenofázishoz, műveléshez való igazítás) és mikor van lehetőség tározásra (tenyészidőszak és kultúrafüggő). 3. A VIZSGÁLATI TERÜLET BEMUTATÁSA Az adaptív talajvízszint-szabályozás lehetőségének vizsgálatát a Felsőszabolcsi térségben található 257 ha-os komplex módon meliorált szántó területen végeztük el. A Felsőszabolcsi belvízrendszer a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területén a Felső-Tisza vízgyűjtőjéhez tartozik (1. ábra). (FETIVIZIG, 2016) A Felső-Tisza vidéke a Tisza Tokajig terjedő, balparti teljes hazai területét, beleértve a Túr, a Szamos és a Kraszna vízgyűjtőterületének hazai részét, a nyíri vizeket összegyűjtő Lónyay-főcsatorna vízgyűjtő területét, és a Tisza jobb parti hazai vízgyűjtő területét Lónyáig jelenti. 2
