A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
3. SZEKCIÓ - Árvíz- és belvízvédelem / Vízkárelhárítás - 25. Dr. Nagy László (BME Építőmérnöki Kar): Hollandia tengeri árvizei
Az árvízvédelem kezdeti szakaszáról hézagos információval rendelkezünk. A történelmi feljegyzések elsősorban papoktól, szerzetesektől származtak, akik jelen voltak az emberi élet fő eseményeinél. így az ő feladatuk volt a temetés is. Árvíz után a megmaradt lelkeket számba vették, hacsak ők maguk nem váltak az árvíz áldozatául. Leírásokban azonosított nagyobb és fontosabb árvizek a következők: 838. december 26. Szt. István-napi árvíz Hollandiában a legrégebbi, „pontosan” feljegyzett árvíz. Hollandia észak-nyugati részének nagy része (Friesland és Groningen) egy vihar miatt elöntésre került. A megfelelő gátak hiánya volt az elöntés legfontosabb oka. Az árvizet troyesi Prudentius püspök írta le, szerinte 2437 áldozat volt. 1014. szeptember 28. Szt. Mihály-napi árvíz az első alkalom, hogy a részlegesen zárt, parti vonalon keletkezett megnyílás. Walcheren szenvedte el a legnagyobb károkat, Zeeland és Flandria került elöntésre, évekbe került, míg az emberek visszaállították az életüket a megszokott állapotba. A szász Quedlinburg apát beszámolója szerint emberek ezrei pusztultak el. 1042. november 2. Árvizet említ a Blandiniensis-i évkönyv (Ghent), valószínűleg a flamand partok károsodtak, különösen az Yser torkolatának környezete. 1134. október 2. A holland és a belga tengerpart károsodása. Anselmus, Gembloers falu (Namen város közelében) apátja leírta, hogy "... az éjszaka csendjében nagy tengerrengés alakult ki". Egyes leírások alapján arra lehet következtetni, hogy tenger alatti földrengés váltotta ki az árvizet. Más leírások a liquefaction jelenségét is feltételezik. Kétségtelen, hogy amikor az árvíz történt, október elseje még nem szezonja az Északi tenger felől érkező tengeri viharoknak. Az eredmény mindenesetre jelentős áradás volt Hollandia délnyugati részén, ahol a dűnesort a víz számos szigetre bontotta fel. Ez a szigetcsoport ma Zeeland tartománya. Délebre a Zwin dűne megnyílásával csatorna kapcsolat alakult ki Bruggehttp://en.wikipedia.org/wiki/Bruges és az Északi-tenger között. A holland gátszakadások áttekintése van Baars és van Kempen (2009) munkájában az 1134. évi árvízzel kezdődik. 1135. Súlyos parti árvíz Anglia és Belgium partvidékén. Megszámolhatatlanul nagy károk. 1163. február 17. Az árvíz feldúlta a korabeli Hollandia területét és az északi partvidéket. Az országban több árvíz volt ebben az évben, a Maas torkolata mellett voltak gátszakadások, amiből arra is lehet következtetni, hogy már voltak gátak a Maas mellett. 1164. február 17.-én a Szent Juliana-napi áradás (Julianenflut) 20000 áldozatot követelt, hatására átformálódott a Rajna és az Elba torkolata 20 km szélességben elöntésre került, súlyos károk az Észak-Fríz területen, kialakult a Jade-öböl (Nagy 2018). 1170. Az első Mindenszentek-napi árvíz (Allerheiligenvloed). Hollandia északi részének nagy hányada, valamint a későbbi Zuiderzee ekkor került elöntésre. Amikor a rómaiak elhagyták az országot 400 körül, az akkori un. Flevo-tó a jelenlegi Dssel-tó (Ijsselmeer) nagyságára nőtt. így számos olyan csatorna jött létre, amelyen keresztül a tenger megpróbált kapcsolatba lépni a Flevo-tóval. Az egymást követő árvizek hatására a tó és a tenger közötti csatornák kiszélesedtek az 1150 és 1250 közötti időben. Különösen az 1170-es Mindenszentek-napi árvize járult hozzá a tó és a tenger közötti kapcsolat kialakulásához, ez az árvíz jelentette a kezdetét az Északi-tenger könnyű betörésének. Ennél az árvíznél nagy tőzeges területeket mosott el a víz, megnagyobbítva a Wadden-tengert (a szárazföld és az akkori szigetsor közötti nyílt vízfelület) és a kapcsolatát a Zuiderzeehez. A Mindenszenteknapi árvízkor az Északi-tenger átszakította az észak-hollandi dűnéket, ekkor lett sziget Texel és Wieringen. így 1340-ben beszéltek először Déli-tengerről (Zuiderzee). Körülbelül 1600-ra az egész Zuiderzee már sós volt, és elérte a végső méretét. 1196. Szt. Miklós-napi árvíz {Sint-Nicolaasvloed). Észak-Hollandia nagy része és a Zuiderzee környékének elöntése. Az 1170-ben elindult káros folyamatok folytatódtak, nőtt a Zuiderzeehez vezető csatorna szélessége, csökkentek a tőzeges területek, stb. A régi krónikák nagy
