A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)

3. SZEKCIÓ - Árvíz- és belvízvédelem / Vízkárelhárítás - 24. Dr. Nagy László (BME Építőmérnöki Kar): Gátszakadások statisztikája Hollandiában

évesnek. Ezen öblözetek elhelyezkedését az 4. ábra mutatja (TAW 2000). A gátak magasságát ezen árvízszintekhez igazították.

KÖVETKEZTETÉSEK

Kétségtelen, hogy Hollandiában az árvizek dokumentáltsága egyedüli a földön, például a gátszakadásoknak az 1134-as évig történő összegyűjtésével (13. kép). A sok évszázados kudarc után a vízgazdálkodási munkák a társadalom gazdasági támaszát adják. A sík területen a folyók legalsó szakaszán az árvízvédelmi munkák társadalmi támogatottsága magas és megkérdőjelezhetetlen. A kockázatszámításhoz fontos a tönkremeneteli mechanizmusok statisztikájának megismerése. Ez, ha elkészül fontos bemenő paramétere lesz a tönkremeneteli valószínűségek becsléséhez.

Hollandia árvíztörténetéből és a gátszakadások szerteágazó ismeretéből csak egy szűk metszetet tartalmaz ez a cikk, mely Holland tartományok és a Zeeland szigetvilág 1735 gátszakadásának okait és mechanizmusait vizsgálja 1134 óta. Ezeknek a gátszakadásoknak a feljegyzései azt mutatják, hogy az Északi-tenger viharai a múltban a nagyobbak voltak, és ezek jelentették a gátszakadások általános okát, amelyet számban a folyami nagy víz és/vagy vele együtt járó jégzajlás követett. Az évek során a jégzajlás okozta veszély csökkent, mivel a folyó vízhőmérséklete nőtt. A bemutatott történelmi események 58 %-nál a katasztrófa több okra volt visszavezethető.

A feljegyzések is azt mutatják, hogy az összes gátszakadások kétharmada meghágás volt, amihez részben hozzájárult a mentett oldali rézsű meredeksége és eróziója a korona eróziójával párosultan. A második számú mechanizmus a jégzajlás okozta szakadások.