A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
3. SZEKCIÓ - Árvíz- és belvízvédelem / Vízkárelhárítás - 24. Dr. Nagy László (BME Építőmérnöki Kar): Gátszakadások statisztikája Hollandiában
GÁTSZAKADÁSOK STATISZTIKAI ÉRTÉKELÉSE Az árvízvédelmi és tengerparti gátak gátszakadás statisztikai értékelését a Van Baars és Van Kempen (2009) cikkének rövidített szövege alapján értékelhetjük: Az 1200-as év előtt még kevés gát volt, amit ismerünk azok mai szemmel alacsonyak voltak. 1200 és 1400 között már a fő folyók mindegyike valódi gátakkal volt körülvéve, de ezek gyakran komoly hiányossággal rendelkeztek. Gyakran túl meredek volt a rézsű, túl alacsony a töltés, túlságosan is sok tőzeggel volt szennyezve a gát és nem volt megfelelő a rézsű védelme. Legalább 10 súlyos csapással dühöngött az árvíz a XIV. és a XVII. század között, a népesség mintegy 15-30 %-át megölte alkalmanként, a lakosság 16 %-át meghaladó mértékben elpusztította az éhínség (Delft városa, 1556) és több háború (100 éves polgárháború, 80 éves spanyol háború, második világháború). Ezek mellett árvízvédelem sokszor nem kapott kiemelt fontosságot. A szegénység és a tudáshiány szintén eltérítette az erőforrásokat a gátfejlődéstől. A napóleoni korszak azonban a töltésépítésben látta a fejlődést. A számos katasztrófára válaszul a jelenlegi kiterjedt árvízvédelmi rendszer nagyléptékű fejlesztése mintegy egy évszázada indult el. Először, 1912-ben a Zuiderseen történt súlyos gátszakadások és áradások következtében döntöttek úgy, hogy ezt a belső tengert bezárják az IJsselmeer-gát megépítésével, ami 1933-ra készült el. Hasonlóan, az 1953-as Zeeland-i katasztrófa után döntöttek úgy, hogy elzárják az ország délnyugati részén található szigeteket a tengertől. Ezt 11 nagyméretű gát építésével hozták létre. Ez a munka 1997-ben fejeződött be. Bár a holland árvízvédelmi rendszer sokat javult, továbbra is komoly gát problémák voltak a folyók nagy vizeinél, így 1988-ban, 1993-ban és 1995-ben. Ez 1993-ban 250 000 ember evakuálását eredményezte. 2006-ban még csak 44 %-a a 2875 km hosszú holland gát és megerősített dűne rendszerből volt olyan, melynek mérete megegyezett a Közmunkaügyi és Vízgazdálkodási Minisztérium előírásaival. Az IJsselmeer-gát is az egyike azon gátaknak, amelyek nem felelnek meg az előírásoknak. Hollandiában a legrégebbi, feljegyzett árvize 838. december 26-ról származik. A holland gátszakadások áttekintése, Van Baars és Van Kempen (2009) munkájában a kritizált felmérési adatok 1134-es évvel kezdődnek, amikor Anselmus, Gembloers falu apátja Namen város közelében leírta, hogy "... az éjszaka csendjében nagy tengerrengés alakult ki". Az eredmény jelentős áradás volt Hollandia délnyugati részén, ahol a víz a dűnesort számos szigetre bontotta fel. Ez a szigetcsoport ma Zeeland tartományához tartozik. 1287-ben kb. Hollandia teljes népességének 10 százaléka megfulladt a St. Lucia-napi árvíz következtében. Hollandiában a gyilkosságokat a középkor elején általában a papok jegyezték fel, ugyanők vezettek naplót a fontosabb eseményekről. Később az árvizekről a részleteket a tartományi közigazgatások, az önkormányzatok és mégkésőbb a vízügyi testületek rögzítették. A történészek nélkül lehetetlen történelmi áttekintést készíteni minden gátszakadásról és az árvizek és elöntések számtalan nyilvántartásából. Buisman (1995, 1996, 1998, 2006a, 2006b) megjelentetett öt könyvet tartalmazó sorozatot, amely felsorolta az összes ismert szél, időjárás és vízkár megfigyelést Hollandiában 763-tól 1747-ig. Gottschalk (1971, 1975, 1977) három könyvet publikált, amelyek felsorolják Hollandia összes tengeri viharát és folyók árvizeit 755 és 1700 között. Rosema (2002) közzétett egy listát a gátszakadásokról és tengeri viharokról 1500 és 2000 között. Ezeket a listáikat 2006-ban összevonták és frissítették. Minden esethez a gátszakadás okát és mechanizmusát utólag meghatározták , hogy egy általános áttekintést lehessen szerezni. Sok esetben az eredeti források a gátszakadások számát, vagy a szakadások okát nem rögzítették, azonban ezt a 2006. évi módosítás már úgy mutatta be, mintha ismertek volnának. Ez az oka annak, hogy minden történelmi gátszakadás rendelkezik tönkremeneteli mechanizmussal Hollandiában.
