A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
3. SZEKCIÓ - Árvíz- és belvízvédelem / Vízkárelhárítás - 23. Dr. Nagy László (BME Építőmérnöki Kar): Kopolya ismeret
Kopolya ismeret Dr. Nagy László BME Geotechnika és Mémökgeológia Tanszék A történelmi gátszakadások statisztikai feldolgozása jó lehetőséget biztosít a Gátszakadások hosszának meghatározására. Csaknem a 2858 gátszakadás felénél van a megnyílás szélességére adat. Ugyanakkor a kopolya keletkezés elvi feltételeinek vizsgálatához, a feltevések igazolásához, azt kell látni, hogy a történelmi adatok hiányosak, különösen akkor, ha jobban visszamegyünk az időben. A Kárpát-medence területére eső több mint 2858 összegyűjtött gátszakadásból tehát 116 esetéből 68-nál (-59%) biztosan tudjuk, hogy keletkezett kopolya, 48-nál (-41%) pedig biztosan tudjuk, hogy nem keletkezett. Az előző 200 év gátszakadásait vizsgálva a következő emlékezetes árvizek idézhetők fel: • Az 1876. évi jeges árvíznél a Duna bal parton közvetlenül az ercsi jégtorlasz felett keletkezett két gátszakadásnál szintén keletkezett kopolya, melyek még az 1990-es években is azonosíthatóak voltak. Ezeken a gátszakadásokon keresztül öntötte el a víz Csepelszigetet, majd az akkor nemrég megalakult Pestmegyei Sárközi Armentesítő Társulat (Moder 1896) területére is átfolyt a víz, és vonult le hosszan Bajáig. A gátszakadás eredeti nyomvonalon lett helyreállítva. • Talán az egyik legemlékezetesebb gátszakadás Magyarország területén, ahol szintén keletkezett kopolya, 1879-ben a Tisza jobb parton a Szegedi katasztrófához vezetető Petresi gátszakadás volt. Az árvízvédelmi biztonság helyreállítása mentett oldali megkerülő töltéssel készült. • 1899. szeptember 20. Nagybajcs és Szunyogmajor között 12+000 körül, 1802 és 1804 fkm között (1. kép). • Az 1954. évi Szigetközi árvíznél mind a négy gátszakadásnál keletkezett kopolya, valószínűleg a szemcsés altalaj miatt. A 2. kép a gátszakadás helyét mutatja közvetlenül a víz levonulása után. • Legmélyebb ismert kopolya a Duna jobb parton Bogyiszló mellett a 18+627 szelvényben alakult ki 1956-ban. A kopolya mélysége a helyreállítási jelentés szerint 18,2 méter volt a korona szint, és 15,5 m a terepszint alatt. A kopolya átnyúlt a vízoldalra is, a töltés tengelyétől 15 méterre a mélysége elérte a 12 métert. A március 11-i szakadást júliusra állították helyre, kordés földmunkával, a kopolya betöméséhez 50000 m3 talajt használtak fel. • A legnagyobb kiterjedésű ismert kopolya is az 1956. évi árvízhez kapcsolódik a mai Magyarország területén. Dombori és Bogyiszló között a 39+750 szelvényben március 10-én keletkezett gátszakadás talajtörés következtében. Az iszapos homok altalajt több mint 4 hektáron mosta el a víz. A gátszakadás 250 méter hosszúra bővült, a kopolya átterjedt a vízoldalra is. A kopolya legmélyebb pontja a mentett oldalon a töltés tengelyétől 50 méterre 10,5 méter, a töltés tengelyben 12 méter és a mentett oldalon a töltés tengelyétől 25 méterre 9 méter volt a terepszint alatt. A terület helyreállításához 216400 m3 földet építettek be. • 1980-ban a Kettős-Körös jobb parton a Hosszúfoki szivattyútelepnél keletkezett gátszakadás. A gátszakadásnál a kopolya a vízoldalra is annyira átterjedt (valószínűleg a terepszinten lévő diszperzív agyag jelenléte miatt), hogy a szokással ellentétben a
