A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
12. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 13. Dr. Vadászi Marianna (ME - Alkalmazott Földtudományi Kutató Intézet) - Bitay Endre (VIKUV Zrt.): Termálkútfúrás története Magyarországon
További szénhidrogénkutató fúrás kútját képezték ki termálvíz termelésére Csokonyavisontán, Igaion, Kőrösszegapátin és Sárrétudvardin. Hévízkutatás céljából új kutat Kisújszálláson és Gyulán mélyítettek. Több ok is megemlíthető a kevés számú eredendően termálkút fúrásának. Ezek közé tartozott, hogy a fúróvállalatok nem vagy alig rendelkeztek olyan berendezésekkel, amelyek nagyobb mélységek esetén használatosak voltak. így az elavultnak számító technológiai szint nem tette lehetővé a vízadó rétegek mélységének, vastagságának pontos azonosítását. 1949. március havában 45 fúrási vállalatot államosítottak 105 fúróberendezésükkel együtt. A hazai kútfúrási munkálatok a Mélyépítő és Mélyfúró Nemzeti Vállalat szervezetében indultak meg. Az ezt követő Mélyfúró Nemzeti Vállalat területi üzemvezetőségei már új magyar és külföldi fúróberendezéseket is üzembe állítottak. 1951. január 1-től a Mélyfúró Ipari Tröszt töltötte be az irányító szervezet szerepét, a megalakuló bányászati és vízfúró vállalatok fölött. Tovább nehezítette a létesítést az a kútkiképzési mód, amit a hazai gyakorlatban alkalmaztak. A 7-8 különböző átmérőjű csövekből magasabb költséggel és kockázattal fúrtak 700 m-nél nagyobb mélységekbe. A modem kivitelezés és a korszerű vízgazdálkodásnak ebben az időszakában még csak az alapjairól beszélhetünk. Áttörést csak az ötvenes években a kutak létesítésére kiadott vízjogi eljárások szabályozása hoz. Az 1952-ben kiadott vízjogi rendelet bár még csak az artézi kutak kivitelezését, a víz kitermelését és a víz használatát szabályozta. Azonban a mély hévízkutak fúrására, kiképzésére, sem rendelet sem szabvány nem vonatkozott. Az elkövetkező majd 10 éves periódusban a hangsúly a kismélységű vízkútfúrásokra helyeződött, a 700 métert meghaladó vízkutató fúrások száma 10, a termálvízkúttá átalakított szénhidrogénkutak száma 13-ra nőtt. Szabványok rendeletek hiányában, gyakran állványcső használatával alakították ki a kútfej kiképzést, mint ahogyan pl. Hódmezővásárhelyen is kialakították. A 17 méter magas állványcsővel biztosították a kút lökésmentes zárását és nyitását. A szénhidrogénkutató fúrások átalakításánál többféle megoldás is született. Nagyszénáson a végleges kútfej kiképzésnél a karácsonyfát leegyszerűsített formában építették be, az alapperem és a béléscsőfej változtatás nélkül maradt meg. Előnyként jelent meg a kútkiképzéseknél, hogy a felső tolózár szabályozásával a kút vízhozama változtatható volt, így teljes lezárás esetén a lökésmentességet is biztosítani lehetett. 1953-ig Magyarországon összesen 80 db 35 °C-nál melegebb vizű hévízkút létesült, ezután viszont 1965-ig további 110 kutat fúrtak újonnan, a meddő CH-fúrásokból kiképzett hévízkutak száma pedig 52-re növekedett. A fürdő célú fúrások mellett ipari célú hévízkutakat fúrtak lengyárak részére, majd 1959 után megkezdődött a mezőgazdasági fűtésre szolgáló és a többcélú felsőpannon hévízkutak létesítése is. Elsőként a szegedi MgTsz-ek, majd a szentesi kórház és a szegedi textilgyár részére létesítettek geotermikus kutakat. [Lorberer] 4. 1957 Szentes kórház - „új intenzív geotermikus periódus” 1957 fordulópontot jelentett a termálkútfúrás történetében. A szentesi kórház területén fúrt kutat a Kőolajipari Tröszttől átvett UZTM szovjet fúróberendezéssel (RM-99) mélyítették. A berendezéssel, jóval rövidebb idő alatt és kevesebb kockázattal lehetett kivitelezni a nagymélységű fúrásokat. 1958-59 közötti időszakban a Mecseki Földtani Kutató-fúró Vállalat
