A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
10. SZEKCIÓ - A hidrogeológia és mérnökgeológia időszerű feladatai - 3. Garamvölgyi-Dankó Erika - Barabás Imre (KÖTIVIZIG): A tiszasülyi Kolopfürdő története (1893-1945.
Indoklásul legyen szabad még előadnom, hogy ...a 853. számú betétbeli ingatlanok túlnyomó részben tanya és az azt környékező parkos helyből állnak... ezen terület vissza maradásával lehetősége megmarad, hogy az ismeretes és világhírű rádiumos és néhány év óta szünetelő fürdő a szenvedő emberiség gyógykezelésére megnyittassék. Teljes bizalommal vagyok tekintetes Megyei Földbirtokrendező Tanács szíves és megértő jóindulata iránt, annál is inkább, mert ősi és szüleimtől örökölt birtokomnak csak egy kis töredékét igyekszem javamra és megélhetésem biztosítására visszatartani... ” Végessnének a birtok jövendőbeli örökösével Ondrejovich Kázmérral ekkoriban már nem kellett számolnia a napi munkában, mert néhány megmaradt levél szerint egy ideig a Szovjetunió-beli 7181/4. számú láger lakója lett. 1946. november 7-i levelében megírta Végessnének - Pici néninek hogy él és jól van, egy év múlva pedig már azt közölte, hogy 78 kiló a súlya és rövidesen hazatérhet. Ez meg is történt, és egy ideig úgy tűnt, talán megvalósulhatnak a család jövőre vonatkozó tervei. Részlet a Szolnok megyei Földhivatal 1949. január 20-i leveléből (887/1949 sz.): „Az Országos Földhivatal 381623 1948 II. 3. számú véghatározatában utasította a Megyei Földhivatalt, hogy dr. Végess Arpádné tiszasiilyi ingatlanának 100 kataszteri holdat meghaladó részét vegye igénybe úgy, hogy a 100 kataszteri holdba Kolopfiirdő egész területe beszámítandó. ” Egy forrásunk szerint 1945 után Tiszasüly község vezetése két helyi termelőszövetkezettel és az állami gazdasággal összefogva megpróbálta a létesítményt újjáépíteni, de a háború utáni gazdasági helyzetben ehhez anyagi forrást nem kaptak. Visszatérve a Végess családra, további sorsukról túl sok jót nem hallottunk. A rendelkezésünkre álló fotók alapján Ondrejovich Kázmérnak hazatérése után megengedték, hogy iszapkitermelő segédmunkásként dolgozzon Kolopon, de Végessnével együtt az új rendszer emberei sokat bántalmazták őket. Valószínűleg ez és/vagy a fürdőlétesítmény újjáépítésének reménytelenné válása vezetett oda, hogy dr. Végess Arpádné tulajdonos 1951 május 29-én kolopot felajánlotta állami tulajdonba vételre, így az a Fővárosi Gyógyfürdők és Gyógyforrások kezelésébe került. Ekkor már ismert volt a Debreceni Tudományegyetem Orvoskari Fizikai Intézetében elvégzett mérés eredménye, mely szerint „... úgy a helyszínen végzett Geiger-Müller féle számlálócsöves sugárzásmérő vizsgálatok, mint a különböző helyekről, valamint a jelenlegi folyamatos kitermelésből vett iszapminták laboratóriumi megvizsgálása negatív eredménnyel végződött, tehát a kolopi iszap számottevő radioaktivitást nem tartalmaz. ” Mindettől függetlenül a terület hasznosítása folytatódott, 1962-ben megépítésre került az új gondnoklakás, az iszapfelhasználás pedig az egyes években a következőképpen alakult a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. kimutatásával: 19
