A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)

9. SZEKCIÓ - Hidrológia - 7. Rácz Tibor (Fővárosi Csatornázási Művek Zrt.): Közeli csapadékmérők rövid adatsorainak alkalmazása egy területet jellemző csapadékviszonyainak leírására. Példa az 1956.07.01-1967.03.31 közötti budapesti csapadékadatok felhasználásával

3. ábral956.07.01-1967.03.31 csapadékadatok adathiányainak áttekintő nézete

A hiány tekintetében megkülönböztethető „globális",a teljes rendszert épintő hiány, valamint az egyes mérőkön elmaradt vagy elveszett eredmények miatti „alkalmi" hiány. A „globális", a teljes rendszert érintő hiányok öt évben fordulnak elő, összesen 14 hónapban. A hiányzó adatok közül 7 hónap esik zivataros időszakra (április-szeptember). A teljes észlelési időszak adatbázisa az öt év során 117x25=2925 hónap lenne. A globális adathiány 14x25=350 hónap, amely a teljes időszakra vetítve

12,0 %-ra tehető. Az alkalmi hiányok száma összesen 82 hónap. A hiányzó hónapok összes száma így 14x25+82=432, a teljes mérési időszak 117x25=2925. Az adathiány így 14,8 %-os.

A csapadékadatok közül a további vizsgálatokból kizárásra került néhány olyan állomás, amely láthatóan több adathiányt mutatott. Ezzel az ebből az adatbázisból figyelembe vett állomások száma 22-re csökkent. Kiegészíthető volt ugyanakkor az adatbázis az Országos meteorológiai Szolgálat (OMSZ) által publikált budapesti éghajlati adatbázis hiánytalan napi csapadékadataival (OMSZ). Ezt a Belterület állomáson észlelték, a II. kerületi Kitaibel Pál utca 1. szám alatt. Az adathiány mértéke ezzel a következőképp alakul. A globális hiány aránya a Belterület állomás miatt kedvezőbb lesz, 22 állomás 14 havi adathiánya 308 hónap, amely 23x117=2691 hónapra kiterjedő időszakára vonatkoztatva 11,4 % marad, lényegesen nem változik. Az alkalmi hiányok száma 25-re csökkent a három leghiányosabb állomás elhagyásával. A teljes adathiány így 14x22+25=333, amely ugyancsak 12,4 %-ot eredményez. Az egyes hónapokra kiterjedő adathiány az adott hónapok statisztikája alapján, adatgenerálás révén ugyanakkor pótolható.

Az adatbázis az előbbi bekezdésben foglaltak szerint alkalmas a budapesti régió csapadékviszonyainak jellemzésére. A jelen dolgozat elsősorban az extrém csapadékesemények előfordulására összpontosít. A mérők egy 25 km nagytengelyű és 15 km kistengelyű ellipszisben helyezkednek el, domborzati értelemben 400 m szintkülönbségen belül, javarészt síkságon, kisebb részben dombvidéken. Ezen adottságok alapján feltételezhető a csapadékviszonyok tekintetében a statisztikai értelemben vett rokonság. Ennek igazolására korreláció vizsgálat készült az egyes mérők napi (nyers) adatsorain, a csapadékmentes és csapadéknyomos null értékeket, valamint a „globális" adathiányokat kihagyva. A