A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)

5. SZEKCIÓ - Vízellátás. Ivóvizek biztonsági kérdései - 10. Salamon Endre (NKE Víztudományi Kar): Elektroklórozás lehetőségének vizsgálata hálózathidraulikai modelleken

1. ábra: Egyszeri átfolyással működő elektroklórozó cella vizsgálati elrendezés

Az elektrolizáló cella kis térfogata és a hozzá tartozó elektronika méretei lehetővé teszik, hogy akár magának a vízellátó hálózat közbenső pontján vagy éppen a szolgáltatási pont után az ingatlanon belül is elhelyezésre kerülhessen. Ilyen módon csökkenteni lehet a hálózatban az aktív klór koncentráció térbeli egyenetlenségeit, azaz nem szükséges a betáplálási ponton olyan magas aktív klór tartalmat biztosítani, ha a pangó szakaszok előtt egy elektroklórozóval a szükséges szintre tudjuk emelni az aktív klór koncentrációját.

Ennek a megoldásnak az egyik előnye, hogy a hálózatba összességében betáplált klór mennyisége csökkenthető, az aktív klór hasznosulása javul és várhatóan a melléktermékek mennyisége is csökken. A 2. ábra szemlélteti ezt az alapelvet.

Cl2 (mg/L) ---------Klóradagolás csak a betáplálásnál

2. ábra: Koncentráció profd közbenső elektroklórozóval

Természetesen ahhoz, hogy ez a valóságban is kivitelezhető legyen az elektroklórozás helyének kiválasztáshoz igen pontosan ismernünk kell a fertőtlenítőszer koncentráció és a vízkor térbeli eloszlását a hálózaton. Ez hálózathidraulikai és vízminőségi modellezéssel lehetséges. .

1. Aktív klór és melléktermékek mennyiségének vizsgálata, rendelkezésre álló adatok

A klórt már 1847. óta (Bitton, 2014) hatékonyan használják az ivóvíz előállítása során, ezért koncentrációjának csökkenését leíró összefüggésekről rendelkezésre állnak adatok a szakirodalomban. A számítógépes vízminőségi modellezés során meg kell adni a vizsgálni kívánt vegyületek időbeli átalakulását leíró egyenleteket. A klór esetében az egyéb klórral reagáló vegyületektől függetlenül általában a klór fogyását szokás vizsgálni, úgy hogy a befolyásoló tényezők az egyenletben a sebességi állandó értékén keresztül jelennek meg. A klórfogyás sebessége a víztérben elsőrendű kinetikát követ (Rossman, 2000):

2