A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)
4. SZEKCIÓ - Vízellátás - 1. Baki Berta (Fejérvíz Zrt.): Ivóvízellátó rendszerek vízbiztonsági szemléletű üzemeltetése
lenne ezen hálózatok karbantartása, azok ezt nem érzik problémának, így nem is foglalkoznak vele. Feltehetőleg nincsenek tisztában azzal, hogy ez az ő feladatuk lenne. Mit tehet a panaszos lakó? Mit tehetünk mi vízmüvek? Ha a lakók fogyasztói panasszal keresnek meg bennünket, azt mi kötelesek vagyunk kivizsgálni, az eredményről tájékoztatni őket. Jelenleg csak azt tudjuk javasolni a panaszosoknak, hogy változtassanak vízfogyasztási szokásaikon: hosszabb öblítések után vegyenek ivóvizet, ha lehet csúcsidőben tegyék ezt, amikor várhatóan többen is használják a hálózatot és ezzel egy belső hálózatöblítés részlegesen megtörténik. Javasoljuk továbbá, hogy kiengedés után, fogyasztás előtt néhány percet hagyják állni a vizet a pohárban, kancsóban, mert így a kellemetlennek érzett szagok távozhatnak. A panaszos tájékoztatásával egy időben a közös képviselők felé is jelezzük a problémát, javasolva a belső hálózat öblítését, fertőtlenítését. 6 Összefoglalás Mindezt összegezve láthatjuk, hogy milyen nehéz helyzetben vannak a vízművek. A fogyasztónál kell jó minőségű ivóvizet szolgáltatniuk úgy, hogy a belső vezetékhálózat fölött nincs kontroljuk. Az ivóvizet nem lehet „sterilizálni”. A fertőtlenítőszerek adagolását a vízműtelepeken nem lehet a végtelenségig növelni, mert mellékhatásként ízromlás, szín, és kellemetlen szag keletkezik, amely szintén a fogyasztói elégedetlenséget növeli, és az ásványvíz fogyasztására sarkal. Ezzel szemben megállapíthatjuk, hogy pont a közhálózatnál jobban fertőzött belső hálózatokhoz kellene magasabb fertőtlenítőszer koncentrációnak eljutnia. Hogyan lehet ezt megoldani? Jelen tanulmány is azt bizonyítja, hogy nem szabad csukott szemmel elmenni a mindenki számára ismert, vagy vélt, belső hálózati probléma mellett. A szín, szag, íz panaszok léteznek. Valószínű minden vízműnél (ahol tömbházak vannak a szolgáltatási területen) találkozhatunk a jelenséggel. Ha megszüntetni nem is tudjuk a problémát, törekednünk kell annak csökkentésére a kezünkben lévő műszaki, technikai lehetőségekkel (a közhálózatok szakszerű üzemeltetése, csővezeték „belső” karbantartása, kedvező hidraulikai viszonyok kialakítása). Mit tegyünk? Mit lehet tenni? Mit lehet fölvállalni? A vízbiztonsági szemléletű üzemeltetéssel tudunk enyhíteni a problémán. Megszüntetni nem tudjuk. Milyen intézkedések jöhetnek itt szóba? Például a főgépész minden nap kóstolja meg az ivóvizet a vízműtelepen. Nézze meg szemrevételezéssel, hogy nincs-e valamilyen elváltozás. Ha bármi rendellenességet tapasztal, azonnal keresse meg a probléma forrását és a felelősökkel egyeztetve kezdjék meg annak megszüntetését. A víztároló medencék napi szemrevételezése is sok hasznos információval szolgál. De itt kell megjegyezni a vegyszeradagolás kontrolálásának fontosságát is. Ha egy olyan településről van szó, ahol vasas vagy mangános a nyersvíz, de nincs víztisztítómű (és nem is várható annak építése, mert nincs rá forrás), ott gyakori hálózatöblítéssel, mechanikai szivacsos csőtisztítással lehet a problémán javítani, (persze megszűnni nem fog). A belső hálózatok vízminőség romlásának megakadályozására pillanatnyilag nincs jó megoldás. A vízművek nincsenek felkészülve ilyen horderejű problémára. Jogszabály nem írja elő, hogy a vízművek feladata lenne a belső hálózatok karbantartása (mivel a felelősségünk az átadási pontig terjed), de nagyon fontos számunkra, hogy mi lesz ezekkel a belső rendszerekkel. A vízminőség romlás egyik legfőbb eleme a nem karbantartott belső hálózat. Mi, vízművesek, mindent megtehetünk az elosztóhálózatunkon annak érdekében, hogy a víz minősége tökéletes legyen, ha a belső hálózat fertőzött, hiába a sok munka, energia és pénz, nincs meg a várt hatás. A víz minősége nem lesz megfelelő a fogyasztónál, az elégedettség nem fog nőni, az általános vélemény az lesz, hogy a szolgáltató ad rossz vizet. 8
