A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)
3. SZEKCIÓ - A területi vízgazdálkodás időszerű feladatai - 12. Süveggyártó Anita Mária - Gyurkity Zoltán (ADUVIZIG): Meliorációs helyzetkép az ADUVIZIG működési területén
Kedvezőtlen hatása a nem szabályozható vízlevezetéseknek lehetséges az aszályos időszakokban. Továbbá megemlítendő, hogy a megfelelő vízminőség kulcsfontosságú kérdés nem csak a hagyományos értelemben vett öntözés, vagy a táblákról elvezetett többletvizek tekintetében, hanem abban az esetben is, ha a már meglévő - alapvetően víztelenítés céljából létesített - dr énhálózat okát vízpótlásra, altalaj öntözésre is kívánjuk alkalmazni. A talaj csövek vízpótlásra való alkalmazásával már évtizedekkel ezelőtt többféle vélemény alakult ki a vízrendezési és mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozók között, és jelenleg újra nagyobb figyelmet szentelnek a témának szakmai körökben. A dr énhálózattal történő altalaj öntözés nem új keltű Magyarországon, de a tapasztalat azt mutatja, hogy csak nagyon körültekintően szabad végezni. A vízminőség, ezen belül is a víz sótartalma, valamint az adott területen a só koncentráció szintje a talajban döntően meghatározzák az altalaj öntözés alkalmazhatóságát. (Cifka 1984) Rövidtávon mindenképpen eredményes, de hosszabb távon, ha a sótartalom magas, akkor a talaj elszikesedik. Továbbá a meglévő drének újra használatba vételénél, illetve azok öntözésre való alkalmazásának tervezésénél figyelembe kell venni, hogy az alföldi síkvidéki területeken nincs kellő tapasztalat arra vonatkozóan, hogy a drénhálózatnál milyen hatások jelentkezhetnek fenntartás és esetleges állagromlás tekintetében abból, hogy oda-vissza irányú vízszállításra vannak igénybe véve. (Cifka 1984) Nem mehetünk el azon kérdés mellett sem, hogy a gazdálkodók milyen „viszonyban” vannak a területeiken lévő vízrendezési létesítményekkel, hiszen sok esetben tapasztalható például, hogy kisebb csatornákat beszántanak, mellyel a belvízkockázat nő, ezért fontosnak tartjuk a gazdák megfelelő tájékoztatását. További kérdéseket vet fel az is, hogy amennyiben a drénhálózatok újra üzemképessé tételét tűzzük ki célul, akkor azok fenntartására és üzemeltetésére milyen megoldási javaslatokat ad a szakma, tekintettel arra is, hogy jelenleg legtöbb esetben a drének feletti táblák több személy tulajdonában állnak, melyből kifolyólag ellenérdekeltség léphet fel. Végül, de nem utolsó sorban tisztázni szükséges a drének tulajdonjogát. Térségi meliorációk az ADUVÍZIG területén A térségek hidromeliorációs feladatihoz tartoztak az ADUVÍZIG kezelésében lévő főművi csatornák fejlesztései, az akkori társulati csatornák fejlesztései, - melyeknél fő szempont volt a talaj csövezett területek és üzemi csatornák gravitációs befogadása, - továbbá az üzemi vízrendezés keretien belül az állandóan, vagy időszakosan belvíz-veszélyeztetett területek védelmének drénhálózatok kiépítésével való megoldása. Ezek mellett lehetőség szerint megszüntették, vagy céldrénekkel helyettesítették a táblákon belüli nyílt vízfelszínű csatornákat. Margitta-sziget térségi melioráció 1903-ban készült el a térség első belvízrendezési terve, melyet a társulat akkori főmérnöke Ihrig Dénes készített és minden további beavatkozásnak alapját adta. A tervezett létesítményeket a társulat az 1905-1910-es években megépítették, így a dunai árvízvédelmi fővédvonal és a Ferenc-tápcsatoma közötti zárt területen megoldották a belvíz levezetésének a lehetőségét. A század második felében megvalósuló beavatkozások közé tartozott a Ferenctápcsatoma és a Karapancsai-csatorna tehermentesítése, és az Új foki szivattyútelep megépítése. Rendkívül jelentős változás, hogy a „szabad lefolyású”, azaz a gravitációsan
