A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)
2. SZEKCIÓ - Az árvíz- és belvízvédelem időszerű feladatai - 11. Hoszták Ferenc - Petrucz Andrea (FETIVIZIG): A FETIVIZIG 2014-2020 időszak kiemelt vízkárelhárítási projektjei
TALAJTANI ADOTTSÁGOK Főbb típusai Talajtakaró fiatal öntésanyagokon, talajvízhatás alatt alakult ki. 48 % gyenge tennékenységű öntéstalaj, 14 % közepes tennékenységű réti talaj, 12 % öntés réti talaj, 13 % mocsári erdők talaja, 7 % lápos réti talaj. Termékenységük Többnyire gyenge Fontosabb éghajlati tulajdonságok Általános jellemzés mérsékelten meleg és mérsékelten hűvös éghajlati öv határán fekszik. Évi napfénytartam 1850 óra (nyáron 770-790 óra, télen 170 óra alatt) Évi középhőmérséklet 9.4-9.Ó °C Vegetációs időszak középhőmérséklete 16,8-16,9 °C Évi átlagos/vegetációs csapadék 590-620 mm / 350-370 ímn Flótakarós napok 45 Ariditási index 1,00-1,18 Uralkodó szélirány É (D, DK) Átlagos szélsebesség 2,5-3,0 m/s NÖVÉNYZET Flórajárás észak-alföldi (Samicum) Fontosabb potenciális erdőtársulásai, lágyszárúak Ligeterdők, gyertyános tölgyesek, Ecsedi láp Faj szám 100-200 (ebből védett 60-80) Özönfajok zöld juhar, bálványfa, gyalogakác, selyemkóró, amerikai kőris, kisvirágú nebáncsvirág, amerikai alkönnös, kései meggy, japán keserűfű, akác, aranyvessző A vízrendszer nemzetközi országhatárral osztott. A vízgyűjtő jelenlegi megosztása a XIX., XX. századi vízgazdálkodási-árvízvédelmi beavatkozások eredményeként jött létre, az egyes országokban kidolgozott önálló fejlesztési programok eredményeképpen. A fejlesztéssel érintett terület jelentős része természeti oltalom alatt áll, a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet, illetve a Natura 2000-es természet megőrzési területek része. A tájvédelmi körzet területén a védett növény- és állatfajok, a természetes társulások, a jellegzetes tájképi adottságok, a táj jellegét meghatározó felszíni formák, felszíni vizek, gyepek és egyéb mezőgazdasági területek, erdők, fasorok jellemzők. IV. Az eddigi nagy felső-tiszai árhullámok általános árvízhidrológiai sajátosságai A Felső-Tisza-vidéken az árhullámok rendkívül gyorsan kialakulnak, és nagy sebességgel érkeznek a területre. A területet bármikor fenyegethetik árvizek, melyeknek hevessége miatt a védekezési felkészülésre és konkrét végrehajtására nagyon rövid a rendelkezésre álló idő. A folyószabályozási munkákat követően XX. században a Felső-Tisza-völgy jelentősebb árvizei: 1913, 1919, 1932, 1940-42, 1947/48, 1970, 1979, 1984/85, 1993, 1995, 1998, 1999, 2000, 2001, 2006 és 2010 évben voltak. A XIX. század vége és a XXI. század kezdete között levonult 15 nagy árvíz fő adatait foglaltuk össze (2. táblázat). 2. táblázat A folyószabályozási munkákat követő nagy felső-tiszai árvizek fő jellemzői Év Folyó Tetőzés Elöntések, károk 1876.1.III. Tisza, Szamos, Kraszna, Tivadar 720 cm, V.namény 869 cm. Szamoson február 26-án 49 gátszakadás. A Szamos és a Kraszna mentén 96400 hold föld volt víz alatt. Töltésszakadások miatt a Bodrogköz 4
