A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)
10. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 15. Dr. Szakál Tamás (SZE): Wittmann Antal emlékezete és a Magyaróvári Akadémia megszületése
sz. végén készült el), amely Rotterdamtól Sulináig teszi lehetővé az akár 650 tonnás hajók közlekedését is. Az Országos Kultúrmérnöki Hivatal feladatai és működése 1879-ben létrejött az Országos Kultúrmérnöki Hivatal. A megnövekedő feladatok elvégzésére szükség volt nagy számú, képzett mérnökre. A módszer a következő volt: a Műegyetemen megszerzett okleveles mérnöki képesítést Magyaróváron egészítették ki. Ezzel tulajdonképpen egy posztgraduális képzés valósult meg, amelynek keretében kultúr- és folyammémökök jöttek létre „szakvizsgálattal”, amelyet az óvári tanári kar előtt tettek. A kultúrmérnöki tevékenység mibenlétéről Pintér János az 1890-ben megjelent Magyar agrártörténeti életrajzokban írt részletesen, ezért szó szerint leírom: „Ha a kultúrmérnöki munkát nagyon egyszerűen akarjuk meghatározni, akkor azt mondhatjuk, hogy ez a vízkárok elleni küzdelmet és a víznek a termelés szolgálatába állítását biztosító tevékenységet jelenti. Tehát jóval többet, mint amit Kvassay korában és később értettek alatta, hogy a kultúrmémökség csak talajjavítási eljárásokkal foglalkozott. Természetesen munkájuk legfontosabb része a lecsapolás. belvízrendezés, alagcsövezés volt, de a múlt század végén már megkezdődött a vízrendezést és vízhasznosítást egyaránt szolgáló tározók építése is. Ez elsősorban halastavak létesítésében nyilvánult meg. Ezeken kívül a Kultúrmérnöki Hivatal munkatársainak kellett foglalkozniuk az ún. „nem állami kezelésben levő” folyók, patakok rendezésével és a vízmosások megkötésével is. Kvassayék működésének elején a kultúrmémökség feladata volt a méreteiben kisebb, de jelentőségében igen fontos közegészségügyi mérnöki szolgálat ellátása is, mely az ivóvízellátást, a szennyvízelvezetést és az artézi kutak kezelését foglalta magában.” Amint az a szövegben látható, a Hivatal tevékenysége a legkülönfélébb vízi feladatokra terjedt ki: vízkárok elleni védekezés, vizek hasznosítás, lecsapolás, belvizek elleni védelem, öntözés, ivóvízellátás, közegészség védelme, szennyvizek kezelése. Kijelenthető, hogy ezzel az intézménnyel olyan csúcsszerve jött létre a hazai vízgazdálkodásnak, amelynek tevékenysége és hatása a mai napig meghatározó! A sokrétű feladatok ellátáshoz megfelelő létszámú szakember kellett. 1879-ben négy segédmémökkel kezdték a munkát, 1885-ben ez a szám 28-ra emelkedett. Az 1885-ös vízjogi törvény hatósági jogköröket adott a szervezetnek. Az országot 8 kultúrmérnöki kerületre osztotta. Főleg a talajjavítás iránti igény növekedése miatt a hivatali helyek száma folyamatosan emelkedett. A meghatározó székhelyek a következő városok voltak: Budapest,
