A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)

8. SZEKCIÓ - Vizes élőhelyek védelme - 3. Kertész József (ÉDUVIZIG): A vizes élőhely rehabilitáció 25 éve a Szigetközben

13

részletes felmérését, és annak kiértékelése alapján egy megalapozott rendszerterv elkészítését. A vízügyi szakemberek ezért úgy döntöttek, hogy olyan rendszer kiépítése szükséges, ami a lehető legszélesebb skálán képes kielégíteni a különféle igényeket. Mivel egyértelmű célállapot a fenti okok miatt nem volt meghatározható, ezért a cél a Duna vízjárás jellemzőinek megvalósítása volt a cél a vízpótolt mellékágrendszerekben is. Ehhez szükségessé vált egy olyan referencia-időszak kiválasztása, amikor a Duna vízjárását az érdekelt felek kedvezőnek ítélték, és emellett rendelkezésre álltak olyan vízrajzi adatok, amelyek alapján a célállapot leírható volt a tervezés számára. így került kijelölésre az 1950 - 1960 közötti időszak.

A célállapot kiválasztása után meghatározásra került, hogy a referencia-időszakban a Duna Pozsony-Dévényi vízhozamának értékeihez milyen vízszintek tartoztak a hullámtéri mellékágak jellemző pontjain. A munka eredményeképpen előállt minden jellemző pontra egy olyan vízhozam-görbe, amely a dévényi vízhozamok alapján mutatta meg az elérendő célvízszinteket az egyes hullámtéri területeken.

A hullámtéri vízpótlás hatékonyságának biztosítása, az elérendő célok megvalósításának érdekében a mellékágrendszerben is szükségessé vált műtárgyak építése átalakítások végrehajtása. Az addigi több pontos kapcsolódás a főmederhez megszűnt, és ezt a többirányú oldalsó betáplálást egy koncentrált fölső betáplálás váltotta fel.

A vízpótló rendszerbe tervezett műtárgyakat ezért alapvetően két csoportba lehet sorolni:

A vízpótlás feltételeit biztosító műtárgyak, azok az ágvég-lezárások, amelyek a mellékágrendszert leválasztják a főmedertől, megakadályozva a betáplált vízhozam azonnali visszajutását a főmederbe. Itt nem volt cél a vízszintek szabályozása. Ezeknek a műveknek a megépítése még 1993-ban megtörtént.

A vízszintszabályozó, vagy a vízszintekre befolyással bíró művek, amelyek lehetővé teszik a célvízszintek elérését és a vízszintek dinamikus, vízhozam-függő változását.

Az ág-véglezárások anyagigénye általában igen nagy volt ellentétben a finanszírozási lehetőségekkel. Ezért építésüket helyi anyagokból kellett megoldani az anyag és a szállítási költségek csökkentése érdekében. Az ágvég-lezárásokkal szemben nemcsak a víztartás volt követelmény, hanem árvizes állapotban feladatuk volt a mellékágrendszer és a főág kapcsolatának, lehetőleg eróziómentes biztosítása. Ezért az ágvég-lezárásokba árapasztó bukók kerültek kialakításra. Az árapasztó bukók szintjének meghatározásánál azt is