A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)
7. SZEKCIÓ - A hidrogeológia és mérnökgeológia időszerű feladatai - 10. Schubertné Gergely Ágnes (NYUDUVIZIG): A felszín alatti víz kutatás története
A Balaton tanulmányozásához id. Lóczy Lajos kérte fel a vállalkozás munkálatai keretében 1894. július 25. - 1895. szeptember 4-e között került sor a tófenék lerakódásainak tanulmányozására. E célból Zsigmondy Karafiáth Tivadarral egy fúróhajót tervezett, amelyet Balatoniellén egy Komáromból odaszármazott hajókovács készített el. Az 1900-as évek elején Zsigmondi Bélát mint szakértőt foglalkoztatják, például Eskü téri Duna híd budai hídfőjén bekövetkezett mozgás okának a felderítése volt a feladata. Megállapította, hogy az elmozdulás az alapbeton fele magasságában a horgonykamra víztelenítése céljából elhelyezett aszfaltréteg plasztikus alakváltozása folytán következett be, amit a Gellért hegy aljában fakadó források 45 C° vize okozott. Javaslataik értelmében a hídfők két-két különálló faltestének összefoglalását és két megfelelő méretű építménnyel való megterhelését határozták el. A hídfőknél létesítendő építmények és a vámszedő házak átalakítási munkálatait versenytárgyaláson elnyerte. [2] 1911-ben az országban már kb. 3000 volt vízkutak száma. Az Alföldön csökkent a régebbi artézi kutak hozama, ami arra bírta a kormányt, hogy a további mélyfúrások és a meglévő artézi kutak gondozása ügyét törvényhozás útján rendezze. A törvénytervezet benyújtása előtt a földművelésügyi miniszter értekezletet hívott össze, melyen a kérdésben érdekelt szakegyesületek, valamiz a belügy-, pénzügy-, és a földművelési minisztérium képviselői vettek részt. Lóczy Lajos „Az alföldi fúrások vízcsökkenésének okai és javaslatok a vízpazarlás megszűntetésére” című vitaindító előadásához a kivitelezők részéről Zsigmondy Béla szólt hozzá. A fúrások gázfeltörés esetén 15 napig történő beszüntetése ellen foglalt állást mivel „így teljesen tönkre lehet tenni minden fúrást, mert elégséges, ha egy-két napig a csövet nem mozgatjuk, a cső megszorul annyira, hogy többé se le-, se felfelé mozdítani nem lehet. A hatóságnak 24, maximum 48 óra alatt intézkedni kell a továbbfúrást illetően.” A 65. éve felé járó Zsigmondy Béla rendületlenül dolgozik, folytatja a kútfúrásokat és ellátja a vállalt közéleti feladatait. 1908-tól bevonja a cég munkálataiba unokaöccsét Zsigmondy Dezsőt (aki a kir. József Műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet 1903-ban). A vállalkozás életében érdekes munka adódott 1913-ban a Lánchíd elhatározott újjáépítésével kapcsolatban. A láncokat a diósgyőri vasmű, a vasszerkezetet az állami gépgyár készítette és szerelte, az alépítményi munkákat pedig Zsigmondy-cég vezette. Ebben a munkában már főképp Zsigmondy Dezső jeleskedett. Az első világháború ideje alatt a Zsigmondy céget sok munkával bízták meg. Többek között a vállalat végezte 1915 nyarán az orosz betörés folytán az uzsoki szorosban felrobbantott csorbadombi vasúti viadukt 36 m-es betonpilléreinek újjáépítését. A Lánchíd újjáépítési munkáját még befejezte, ám a híd felavatásán már nem lehetett jelen. Agyba döntötte egy autóbalesetben szerzett betegsége. A Mémökegylet nagyválasztmánya 1916. május 14-i ülésén tiszteletbeli tagjává választotta, a hír közlésére még aznap sor került - tisztelői meglátogatták otthonában. Ez volt az utolsó
