A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)
7. SZEKCIÓ - A hidrogeológia és mérnökgeológia időszerű feladatai - 10. Schubertné Gergely Ágnes (NYUDUVIZIG): A felszín alatti víz kutatás története
Az alföldről Debrecen városa volt az első, amelyik egészséges ivóvizet szeretett volna biztosítani a lakosság részére. 1840-50 között készült el Debrecenben 10 db 41,6-96,39 m mély kút. Meg kell emlékezni id. Derczeni Dercsényi János (Szepesszombat 1788 05. 16.- Munkács 1837. 06.30) királyi tanácsosról aki (bécsben végzett főorvos pályáját elhagyva minerológiával foglalkozott majd vált bányavállalkozóvá). 1836-ban a „Magyar Tudóstársaság” által közzébocsátott „Tudománytár” harmadik kötetében találkozunk az első magyar nyelven megjelent artézi kútfúrást tárgyaló tanulmánnyal, id. Derczeni Dercsényi János királyi tanácsos „Az artézi kutakról, honunkra alkalmaztatva” című munkájával, mely többek között már foglalkozott a geotermikus gradiens kérdésével, és a „Hőbuzgású” kutak alkalmazására is tesz javaslatot. [2, 10] Nevéhez fűződik az uralkodótól 10 évre kirekesztő kiváltságot kapott (Exclusium Privilegium) a Timsókő bányászatára és az első timsógyár felépítése Munkács területén. 1825-1827 az Országgyűlés bizottságának a tagja, amely a bányajogi kódexet kidolgozta. A Török József (debreceni nagyhírű orvos, tanár) által elkészített balneológiái tankönyv megnyitja azt az időszakot, amikor az ásványvíz ellátásban a fúrt kutakkal feltárt víz is jelentős szerepet tölt be.„Két magyar haza elsőrangú gyógyvizei és fürdőintézetei” (megjelent 1848-ban). Ő az egyik társszerzője (másik Bugát Pál) a „Természettudományi szóhalmaznak” amely a magyar irodalomban megjelent természettudományi és orvosi műszavakat gyűjti egybe és magyarázza meg. Az 1859-60-as évből említésre méltó munkát végzett Bürgermeister Antal pesti kútmester aki 4 db 46-48m-es szivattyús kutat készített a pályaudvar területén. Nyíregyházán a Hatzeltéren 3 db 48-50 m-es fúrást szivattyús kúttá képezték ki. Fontos kortárs Szabó József (Kalocsa 1822.03.14-Budapest 1894.04.10.) ’837-41-ig filozófiát, jogot hallgat, utána joggyakorlatra került Selmecbányára. Megkedvelte a bányászéletet, és érdekelték a természettudományok így 1846 októberére elvégezte a Selmecbányái Bányászati Akadémiát is. Gyakornokként (fizetés nélkül) a Zsarnovicai ezüstkohónál alkalmazták, majd napidíjas gyakornokként Felsőbányái érckémlelőben foglalkoztatták. 1847-ben pályázatot nyújtott be a budai József ipartanoda vegytani és kézműtani tanszékének tanári állására. Az ipartestület felszólítására elkészítette a bányamű szótárt és Marsan János főbányamérnök felügyelete alatt az ország techniko-geognostikai földrajzának kimunkálásán dolgozott. 1849-ben Kossuth Lajos pénzügyminiszter a minisztérium bányászati osztályára rendelte és a vármegyék salétromsav felügyelőjének nevezte ki. 1851-ben a filozófia doktora. 1851-től a pesti egyetemen ásványtant és kémiát tanít. 1855 a budai állami főreáliskola tanára, 1858 a pesti kereskedelmi akadémia kémiát és kísérleti fizikát tanít, majd 1860-tól igazgatónak választják. 1862 a pesti egyetem ásványtan, földtan tanszékének tanára. 1875-ben a már egyesített Budapesti Egyetem dékánja majd 1883- ban rektora lett. Szakmai munkássága a Magyarországi harmadidőszaki vulkánosság tanulmányozása a tudományos kőzettanban a trachitrendszer kifejtése. A magyar Alföld
