A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)

2. SZEKCIÓ - Az árvíz- és belvízvédelem időszerű feladatai - 2. Dajka István - Szolanics Roland (FETIVIZIG): A 2017. évi jeges árvíz levonulása a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság illetékességi területén

veszélyessé a feladat elvégzését. Egyes esetekben a jég által felduzzasztott vízben történő mérések eredményei befolyásolt vízhozamot jelentenek.

Az árvíz levonulása alatt összesen 24 vízhozammérés történt, a Túr, Szamos, Tisza folyókon, amelyek jellemző értékeit a 2. táblázat tartalmazza. Az automata vízhozammérés (Tiszabecs, Szamosangyalos, Garbóié, Agerdő) is jó szolgálatot tett.

A jégtorlódások jelentős mértékben befolyásolták a vízállásokat.

A Hidrológus Szakcsoport vizsgálatokat végzett arra vonatkozóan, hogy az árhullám milyen vízszinteken vonult volna le jég nélkül. A számításaik szerint Vásárosnaménynál a 751 cm-es tetőzés jég nélkül kb. 530 cm lett volna, a bekövetkező 1535 m /s csúcsvízhozam mellett. Záhonynál még nagyobb a különbség, jég nélkül a 728 cm-es tetőző vízszint 450 cm lett volna.

5. Védekezési tevékenység

5.1. Megfigyelés, észlelés

A védekezés során meghatározó jelentőségű volt a jéghelyzet észlelése, a változás nyomon követése.

Az árhullám megindulása előtt a gátőrök a szokásos napi egyszeri (reggeli) jégészlelést hajtották végre, a szabályzat által meghatározott folyószelvényekben. A védekezési készültség elrendelését követően napi háromszoros észlelés lett elrendelve, így szinte folyamatos volt a jéghelyzet nyomon követése a nappali időszakban. A gátőrök a jég vastagságát méréssel, a torlódás vastagságát viszont becsléssel határozták meg. Az adatokat az ágazatban már régóta használatos kódolt formában, telefonon vagy EDR-en továbbították a szakaszmérnökségre, onnan e-mailen küldték tovább az igazgatóság műszaki ügyeletére, ahol hossz-szelvényen illetve helyszínrajzon ábrázolták a jégmegállások helyét, hosszát, vastagságát. így folyamatosan jól nyomon követhető volt a jégállapo alakulása a folyók kezelésünkben lévő szakaszain.

A jégtorlódások (illetve jégtorlaszok) folyamatos nappali megfigyelést igényeltek, megindulásukat és megállásukat az észlelők illetve a kijelölt szakaszvédelem-vezetők jelentették. A jégtorlaszok kialakulását, haladását valamint a jeges árvíz levonulását folyamatosan nyomon követtük drónok által készített légi felvételekkel is. A felvételek kiváló minősége következtében, jól meghatározhatóak voltak a jégtorlódások/torlaszok pontos helyei, kiterjedése, levonulása, sőt az áramlási viszonyok is. Különösen ott volt ez hasznos, ahol a part már nem volt megközelíthető gyalog, illetve nem volt belátható a folyómeder.

A drónok alkalmazása a jeges árvíz során kiemelkedő jelentőségű volt, ugyanis a nehezen megközelíthető, vagy teljesen megközelíthetetlen helyekről is pontos adatok álltak rendelkezésre a kialakult jégviszonyokról, melyek a védekezés további szakaszához, szükséges intézkedések megtételéhez elengedhetetlennek bizonyultak (12. ábra).

10