A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
3. szekció. A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 4. Bozán Csaba (NAIK ÖVKI): Meliorációs tervvel rendelkező területek felmérési lehetőségei
2. A melioráció fogalomköre A melioráció, azaz a javítás szó a német Melioration szóból fakad, főleg a talajjavításra használták, de tágabb értelemben a mező- és erdőgazdasági termelési feltételek javítását jelenti. A talajcsövezés egyik nemzetközi szaktekintélye, a német Rudolf Eggelsmann professzor már 1973-ban „Meliorationsbedürfige Böden”-ről (meliorációt igénylő talajokról) írt (Dränanleitung). A melioráció kézikönyve (Szabó, 1977) szerint „A melioráció szűkebb értelemben a talajra gyakorolt olyan hatás (beavatkozás, eljárás, módszer, stb.) vagy különböző hatások rendszere, amelynek célja a talaj termőképességének - a gazdálkodás meghatározott technikai és technológiai szintjének megfelelő - tartós fokozása, továbbá a kedvezőtlen természeti tényezők hatásainak megszüntetése vagy jelentős mérséklése a növénytermesztési térben (defláció, erózió elleni védelem, stb.).” Az a melioráció, ami Magyarországon az 1960-as évek elejétől az 1980-as évek végéig, tehát mintegy három évtized alatt végbement, alapvetően a szántóföldi termelés feltételeinek javítását célozta. Megjelentek olyan termelési célok, amelyek elérését kedvezőtlen termőhelyi adottságok (is) akadályozták. A meliorációnak, mint eszköznek az volt a feladata, hogy ezeket a kedvezőtlen adottságokat szüntesse meg, vagy legalább is jelentősen javítsa a termelési feltételeket (Thyll et al., 1983; Fehér et al., 1986; Thyll, 1992). Maga az eljárás beépült a mezőgazdasági üzemek termelésfejlesztési céljainak elérésébe. Ebből részben az fakad, hogy ebben az időszakban a mezőgazdasági termelést döntően üzemszerű termelésként fogták fel, illetve az, hogy a mezőgazdasági üzemek fő feladata a termelésfejlesztés, minél nagyobb hozamok elérése volt. A meliorációs módszerek alkalmazása (és ezzel támogatása) azért válhatott általánossá, mert elemeit széleskörűen lehetett alkalmazni:- táblásítás, úthálózat kialakítása;- talajvédelem, erózió elleni védelem;- talajjavítás (fizikai és kémiai javítás);- vízrendezés (táblán belüli és kívüli módszerek). 3. A komplex meliorációs beruházások végrehajtása A mezőgazdasági szervezetek (nagyüzemek, mezőgazdasági termelőszövetkezetek, állami gazdaságok) voltak a hivatalos beruházói a meliorációs munkáknak. Ehhez az állami támogatást a megyei tanácsok mezőgazdasági osztályaitól kellett igényelniük. Először a mezőgazdasági üzem hozott egy előzetes döntést arról, hogy területének mely részén kíván meliorációs beruházást elvégezni. Ezt követően szaktervezővel (ez már általában az AGROBER volt) készítetett egy költségbecslést arra vonatkozóan, hogy a beruházás (beleértve a tervezést, a szakértői díjakat, a beszerzendő szakanyagokat, a kiviteli munkát) mennyibe fog kerülni. A támogatási igényét ennek megfelelően jelezte a megyei tanács mezőgazdasági osztályának, aki az igényeket felterjesztette a minisztériumba. Az érdemi döntések a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban (MÉM) születtek meg. A forrást is a minisztérium adta a saját költségvetési fejezetéből. Ha volt valamilyen külső pénzügyi lehetőség (pl. világbanki kölcsön), akkor ennek felhasználásáról is a minisztérium döntött. A minisztériumi döntésekről a megyei tanácsok kaptak értesítést, majd tőlük az illető mezőgazdasági üzemhez jutott az információ (illetve a forrásra vonatkozó ígérvény). A mezőgazdasági üzem ez után köthette meg a tervezési szerződést a tervező céggel, többnyire az AGROBER megyei irodájával. Meliorációs tervezést négy iroda kivételével minden AGROBER iroda végzett. A kiviteli munkát a beruházóként fellépő mezőgazdasági üzem kezdeményezte. Az elkészült kiviteli tervek nem kerültek automatikusan benyújtásra vízjogi engedélyezésre, ez nem tartozott a tervező feladatai közzé. A tervek alapján akkor került sor a 2
