A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
WORKSHOP. AZ ENSZ FENNTARTHATÓ FEJLESZTÉSI CÉLKITŰZÉSEI - 4. Dr. Ijjas István (nyugdíjas): Integrált vízgazdálkodás kontra EU
5 AZ INTEGRÁLT VÍZGAZDÁLKODÁS TAPASZTALAI A Tisza vízgyűjtő-gazdálkodási tervét a Duna VGT-vel összehasonlítva megállapítható, hogy a Tisza VGT részletesebb felbontással készült. A Tisza VGT figyelembe veszi azokat a kisebb vízgyűjtőterülettel rendelkező vízfolyásokat is - amelyek vízgyűjtő területe nagyobb mint 1000 km2 (a Duna-vízgyűjtő szintjén figyelembe vett 4000 km2 helyett) valamint a természetes állóvizeket - amelyek nagyobbak mint 10 km2 (a 100 km2 helyett) és amelyek vízgyűjtő-szintű jelentőségűek. 5.2.2 A vízminőségi és vízmennyiségi problémák integrálása A vízkészleteket leginkább közösségi vízellátásra, öntözésre és ipari célokra használják. Az egyéb felhasználók közé tartozik a mezőgazdaság, a halgazdálkodás és a rekreáció. Az öntözővíz-használat jelentősen növekedni fog, tekintve, hogy a Tisza-vízgyűjtő minden országa a meglévő öntözőrendszerek fejlesztését és új rendszerek építését tervezi. A vízhasználat növekedése hozzá fog adódni a vízi ökoszisztémákat érő terhelésekhez, különösen nyáron, amikor a vízhozamok alacsonyak. A vízhiány, az aszály, az árvíz és a belvíz nagy kihívást jelent, és várhatóan a klímaváltozás további hatást fog gyakorolni a jelenlegi helyzetre. Az aszályok, árvizek és a klímaváltozás kezeléséhez az első számú prioritás a hatékony és víztakarékos gazdaság irányába való elmozdulás, illetve a vízigénygazdálkodás fejlesztése a jövőbeli területhasználatok és területfejlesztések tervezésével összhangban. A Tisza VGT horizontális intézkedéseket tartalmaz. Olyanokat, mint például a nemzetközi koordináció és konzultáció; az aszálykár-enyhítési intézkedések, mint például a mezőgazdasági gyakorlat megváltoztatása, az öntözés hatékonyságának növelése és a hálózati veszteségek mértékének csökkentése; a vízelosztás hatékonyabb koordinálása, a kisvizes időszakok kezelésének fejlesztése; valamint az árvízvédelem jó gyakorlatait alkalmazó intézkedések (10. keret). 10. keret - „Teret a víznek” a Bodrog vízgyűjtőjén Az UNDP/GEF program keretében Magyarország, Szlovákia és Ukrajna közösen hajtották végre a Tisza-bemutató projektet, a „Teret a víznek” projektet azzal a fő céllal, hogy a következetes és minden szempontot figyelembe vevő árvízkockázat-kezeléssel mérsékeljék az árvizek következményeit a Bodrog (a Tisza mellékfolyója) vízgyűjtőjén. A helyi érintettek több mint két évet dolgoztak a projekt kialakításán, amely egyaránt tartalmazott top-down (felülről lefelé) és bottom-up (alulról felfelé) megközelítéseket a nemzeti politikák gyakorlati megoldásokban történő érvényesítéséhez. A helyi árvízvédelmi tapasztalatokat érvényesítették az országos politikákban. Sikeresen kombinálták a különböző politikai, gyakorlati és kommunikációs tartalmakat, úgymint árvízkezelési stratégia, demonstrációs oldalak, rehabilitációs intézkedések, kapacitás- és tulajdonépítés helyi szinten, illetve társadalomtájékoztatási kampány. Forrás: GWP ToolBox case study No. 398 (www.gwptoolbox.org) 5.3 Száva-vízgyűjtő A Száva-vízgyűjtő különbözik a legtöbb európai vízgyűjtőtől. Az 1990-es évek jugoszláviai politikai változásai következtében a Száva a legnagyobb nemzeti folyóból nemzetközi folyóvá változott. Ez jelentős kihívást hozott a vízgyűjtő vízgazdálkodási gyakorlatában (Komatina, 2011). A Száva-vízgyűjtő a Duna egyik legjelentősebb részvízgyűjtője. Területe 97.713 km2, ahol és 8,5 millió ember él. A Száva keresztülfolyik Szlovénián, Florvátországon, Bosznia és Flercegovinán, Szerbián, és Belgrádnál belefolyik a Dunába (3. táblázat). A korábbi jugoszláv folyó nemzetközi vízi úttá vált az www.gwp.org 33
