A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)

9. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 14. Szánóczkyné Forgács Ildikó (Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár): Magyar-mongol vízügyi kapcsolatok a Vízgazdálkodási Intézet iratai alapján - 15. Szigetvári Vera (Duna Múzeum): Vízgazdálkodásunk az 1896-os Millennium fényében

a vázlatokat az épülethez a kiállítás műszaki osztálya adta, melynek alapján a részletterveket Lövy Dávid és fiai cég készítette. A csarnok díszes kupolával már kívülről magán viselte a központi elrendezésű alap-megoldást, melyhez két oldalszárny csatlakozott a Duna- és Tiszaszabályozási munkálatok bemutatására. A csarnok kupolája alatt impozáns csoportozatban voltak feltüntetve vízépítészetünk hírneves úttörői és bajnokai. A 32 m magas kupolát gipszdíszítésekkel burkolt 12 fenyőoszlop hordta és a környező falak festett kárpitozással voltak ellátva. Az oldalszárnyak belül vakolva voltak, a mennyezet azonban könnyű világos csalánszövettel burkoltatott. (...) Az összes architektonikus díszítések gipszből voltak. A tetőfedés részben bádoggal, részben aszfalt-péplemezzel állítatott elő.(..) A csarnok beépített területe 1050 m2 volt és a vállalkozó cég 25.300 forintért építette fel.6 A kiállítás területét a főváros ingyen átengedte a kiállítások részére, egyetlen kikötése volt: az épületek nem készülhetnek tartós anyagból, mivel a városrész rendjét később vissza kell állítani.

A kiállítási tér belső elrendezésnél elsősorban a földművelés szempontja volt mérvadó, hiszen mi mutathatná legjobban a szakma eredményeit, mint a mezőgazdaságnak megnyert, a vizektől megvédett termőföldek megnövekedett méretei. A kiállítás összeállításánál ugyanakkor fontos szerep jutott a hajózás ügyének, a víz ipari fontosságának és közegészségügyi szerepének is. Mindezen fő vonalakat szem előtt tartva a kiállításra igen szép számmal kerültek bemutatásra különféle dokumentumok, tárgyak. Összesen 211 kiállító, 1280 darab kiállított tárggyal szerepelt. A rendezők és résztvevők is igyekeztek minél szebben berendezni a „saját” kis kiállításukat, és a megnyitóra gyakorlatilag teljes berendezéssel fogadta az érdeklődőket. A millenniumi kiállítás 1896. május 2-án maga Ferenc József nyitott meg, majd május 6-án a vízépítészet pavilonját is megtekintette. A millenniumi országos kiállítás (közte a vízépítészet pavilonjával) 1896. november 3-án zárta be kapuit. Látogatók száma elérte a hat milliót.

A kiállítás után a pavilonok többségét elbontották, a kiállítási tárgyak pedig elszállításra kerültek. A vízépítészeti pavilon anyagainak jelentős részét a kiállítók részben visszavették magukhoz, részben az akkor létrehozott Mezőgazdasági Múzeumhoz került. A kiállítási tárgyak sorsa a későbbiekben még tovább bonyolódott. Az 1930-as években az anyag egy része a Műegyetemhez került, majd egy másik adag a Vízrajzi Intézethez. A második világháborúban, komoly erőfeszítés kellett a szakemberek részéről, hogy mentsék, ami lehet.

6 Matlekovits Sándor i.m. 57. oldal