A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)

9. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 13. Richter József (KÖTIVIZIG): Vízi emlékünk, a Tiszaörvényi szivattyútelep

5. sz. kép: A nyomómedence üres állapotban (Saját fotó, 2015)

Ha a Tisza jelenlegi bal parti töltésén közlekedünk, napjainkban nem a szivattyútelepen, hanem az öntözővíz útját biztosító csatornahídon akad meg a szemlélő tekintete.

A vasbetonból készült csatornahíd az akkori nehézségek legyőzésére építetett. Mint ahogy említettem maga a szivattyútelep az akkori hullámtéren létesült, míg az öntöző-főcsatorna a hullámtéren kívülről indult magas vezetésben, ezért a kor mérnökei több lehetőséget számba véve döntöttek a napjainkban is látható műszaki megoldás kivitelezése mellett. Alternatívaként szerepelt egy magasvezetésű, töltésbe épült és burkolt csatorna, valamintföldbe ágyazott nyomócső használata.

Döntésüket a következő szempontok alapozták meg:

• folyamatosan ellenőrizhető,

• a műtárgy igénybevételei pontosan számíthatók,-8 -A műtárgy - hasonlóan a szivattyúzó aknához - hármas osztású, mindamellett emelkedő fenékkel bír. A nyomócsövek végén hatalmas csapóajtók akadályozzák meg a nyomómedencébe beemelt öntözővíz visszaömlését.