A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)

9. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 12. Dr. Nagy László (BME): 140 éve voltak az 1876. évi árvizek

5

Heves megye

38

106 023

56

213

0

6

Jászkún kerületek

10

60 100

15

256

*

1

*

7

Szolnok-Dobóka

8

7 300

7

3

2

2

8

Máramaros megye

2

200

25

5

0

0

9

Szabolcs megye

4

12 517

199

*

0

2

10

Szatmár megye

63

96 400

37

27

*

0

0

11

Szeged város

0

1 070

1

33

*

0

0

12

Temes megye

24

30 745

14

182

*

1

28

13

Torontál megye

*

*

*

*

*

*

*

14

Ung megye

33

33 500

14

0

0

15

Zemplén megye

26

7

23

99

0

0

Tisza-völgy ossz.

244

440 055

135

2041

318

5

32

Duna-völgy ossz.

562

1089087

376

3703

1613

31

1500

Kárpát-med. ossz.

806

1529142

501

5744

1931

36

1532

4. táblázat Tisza-völgyi árvízkárok 1876-ban. (»nem volt összeírva)

Az 1876-os árvizekből a Tisza-völgyében sokat lehetett volna okulni, azonban az, hogy ez nem így történt, arra példa a Tisza-völgyben az 1879., 1881. és 1888. évi árvizek lefolyása. Meg kellett várni ezen árvizek pusztítását is, hogy a legnagyobb arányú töltés fejlesztések beinduljanak és az 1895. évi mind Szolnoknál, mind Csongrádon az újabb csúcsdöntő árvizet már nagy biztonsággal levezethetővé tegyék. Általános műszaki vélekedés volt, hogy a kezdetleges gátakkal az árvíz 1876. évi kitöréseit nem lehetett elhárítani, mert a Tisza nagy víztömege nem fért volna el a medrében. Ha azonban a 70-es évben a gátak sokkal erősebbek lettek volna a gátszakadások nagy részének elejét lehetett volna venni. A közvélemény megnyugtatására a kormány a francia, német, olasz és holland kormányok útján a Tisza szabályozás felülbírálása céljából ismét külföldi szakértőket hívott meg.

Az 1876. évi árvíz tetőző vízállása színeit a szegedi töltéssel. Május 14-re a tiszai árvízveszély elmúlt. A város vezetésénél a bizakodás és fogadkozás nem hiányzott, ahogy a Szegedi Híradóban megjelent:

„Szeretnénk hinni, hogy ez többé nem ismétlődik meg, mert úgy Szeged városa, mint a Tisza menti érdekeltség okulva a most lezajlott veszedelmen, mit sem fog elmulasztani az ismétlődő áradás veszélyének meggátlásához szükséges intézkedések megtételében. Ha csak rövid visszapillantást vetünk a veszedelem idejére, meg kell ismertetnünk azon eljárást is, melynek megmentésünket köszönhetjük.”

így is lehetett volna. A fogadkozás semmit nem ér, ha nincsenek mögötte tettek. Kevesebb, mint három év múlva jött Szeged pusztulása.