A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)

9. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 12. Dr. Nagy László (BME): 140 éve voltak az 1876. évi árvizek

védekezés Budapesten folyt. Ezért nem túlzás, hogy a Pesti Napló 03.29. számában magasztos szavait idézni a budapesti árvízvédekezők munkájáról:

„A dicséret és magasztalás minden szavánál hangosabban szól a budapesti férfiak vállvetett munkájának eredménye, melyre a főváros mindig büszkén fog hivatkozni, hogy a négy hétig tartó árvíz alatt, melyben három városrész víz alatt állt, több száz ház összedőlt s 19000 embert kellett rövidebb-hosszabb időre elszállásolni és élelmezni, hogy ennyi veszély és nyomorúság közepette Budapesten egy emberélet sem veszett el, és egy ember sem maradt födél és kenyér nélkül.”

Azonban az országos árvízkárok kétharmada a Duna-völgyére esett. A károk nagysága önmagáért beszél:

• Az elöntött terület a teljes Duna-völgyben 1090000 hold-ban (626750 ha, 6267 km2) adható meg.

7

• A gátszakadások száma a Duna-völgyben 220-nál többre becsülhető és legalább további 59 meghágás volt.

• A károsodott hidak száma 376, amiből 211 országúti lúd volt.

• A károsodott (elöntött vagy csak a határa elöntött) települések száma 563.

• Az összes károsodott épület száma 4558, amiből 1714 összedőlt. Ez a felmérés nem tett különbséget a városi több emeletes ház és a vidéki paraszt ház között.

• Az összeírt, az árvíz következtében elhullott nagyállatok száma 1706.

A dunai árvíz rossz tapasztalatait figyelembe véve Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter rendeletben írta elő minden társulat számára az árvédelmi készültség megszervezését. A rendelet szerint a vízitársulatok kötelesek voltak a töltések védelmére megfelelő tervet kidolgozniuk, biztosítaniuk kellett a megfelelő anyagokat és a szükséges pénzt. (Fejér 2001 ) Ugyanezer rendelet írta elő az árvízvédelmi nyilvántartási tervek készítését, ami nem csak helyszínrajzra és töltéshossz-szelvény ötévenkénti felmérésére korlátozódott, hanem minden olyan információra is, mely a töltések építésével, történelmi kialakításával az árvízvédekezés, szempontjából a kor igényei szerint felmerült. Ötévenként kötelesek voltak részletes árvédelmi nyilvántartásaikat megújítani, s azokat az érdekelt állami és közigazgatósági hatóságoknak megküldeni.

7 Különböző történetírók által meghatározott számok szórást mutatnak, 27 és 120 között változik a gátszakadások száma.

8 Fejér, L. szerk. (2001): Vizeink krónikája. Vízügyi Múzeum Levéltár és Könyvgyűjtemény.