A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)

9. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 2. Csath Béla (nyugdíjas): Felszín alatti vízkutakás 1866-ig

T ü D O n Á N Y T Á R,

hűim bíksítja

A’ MAGYAR TUDÓSTÁRSASÁG.

5Zr.ntl*TKTI

. CSATÓ PÁL,

’ * - *— llfllltj TAS. \

1 H3(4AA

XI. IMRMADIK kÖTLT.

KnMETUZETFKEEL.

DUDÁN,

a' mavvaii kiii. kcvktkm’ ntn'ivu. 1 8 3 f>.

(6. kép)- Az ásvány- és gyógyvizek kémiai vizsgálata Kitaibel Pál halálával megszakadt. Felmerült egy balneológiái tankönyv megírásának szükségessége. A cél érdekében az MTA pályázatot hirdetett, melyet Török József, debreceni főiskolai tanár nyert el „A két magyar haza elsőrangú gyógyvizei és fürdőintézetei” címmel, mellyel megnyitja azt az időszakot, amikor az ásványvíz ellátásában a fúrt kutakkal feltárt víz is jelentős szerepet tölt be.- 1865. Megjelenik Zsigmondy Vilmos bányamérnök „Bányatan, különös tekintettel a kőszénbányászatra”. I. fejezet: „A kutatás, fúrászat s az artézi kutak” című könyve, mely az első magyar nyelvű bányászati szakmunka, amely az artézi kutakkal behatóan foglalkozik Magyarországon.

A tárgyalt anyag összefoglalóját a hazai artézi kutak készítésével kapcsolatban Böckh János szavaival az alábbiak szerint zárhatnánk:

„Nem mintha Zsigmondy előtt nem tétettek volna nálunk is már ez irányban, hol eredménnyel párosult, hol eredménytelen kísérletek, de oly határozott alakban mint azt Zsigmondy teszi, tudtommal előtte nem mutatkozott hazánkban e fontos ügyben senki. ”