A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
8. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 9. Dr. Kiss Keve Tihamér (MTA ÖK Duna-kutató Intézet): Hungarikum - film vetítése
5 veszik. A máma éjszakai vándorlása már régóta ismert, az utóbbi években figyelték meg, hogy a fenékjáró küllő és a kövi csík is éjszaka vándorol. A domolykó esetében is egy délelőtti maximum után erős vándorlási aktivitást írtak le az esti óráktól éjfélig. 1.4 Tájékozódás Míg a tengerekben a vándorlási aktivitást és a vándorlási irányt olyan tényezők határozzák meg, mit a Föld mágneses területei, a víz sótartalma, a tengeri áramlások, addig a folyóvizekben a halak vándorlását elsősorban az áramlás (reofilitás) befolyásolja. Fontos szerepet tölt be az áramlás az ívó, táplálkozási helyek, felkeresésében, de ugyanígy meghatározó elsősorban a pontyfélék vonatkozásában az áramlás-szegény telelőhelyek felkeresésében. A halak csak a közvetlenül a testüket érintő áramlást érzékelik. Ha a hal egy erős áramban úszik, nem érzékeli a mellette lévő gyengébb áramlást.- Ha az áramlási sebesség meghaladja egy hal úszó képességét, ez eltávolítja az úszási irányától. Ekkor a közvetlenül a testére ható áramlásnak megfelelően kezd a folyón felfelé úszni.- Egy a főfolyóba torkolló mellékvízfolyást csak azok a halak találnak meg azonnal, melyek beúsznak a mellékvízfolyás sodrásába (áramlásába). Ennek jelentősége a csalivíz kialakításában van. Az áramlásban úszó halak tájékozódási képességére jelentős hatást gyakorol az áramlás laminaritása. Turbolens áramlási viszonyok nehezítik a halak számára az áthaladást, sőt esetenként lehetetlenné teszik. Egy természetes fenékaljzat jelentős hatást gyakorol a szakasz átjárhatóságára, mivel csökkenti az áramlási sebességet. Egy hosszabb, rendkívül erős áramlási folyószakasz nem átjárható a halak számára. Egy szabad vízesésű szakasz aljzatkontaktus nélkül szintén átjárhatatlan akadályt jelent. A víz hangja (csobogása) bizonyos csali-effektust gyakorol a halakra. A pénzes pér az ívó helyet a magasabb vízhőmérséklet, illetve a főfolyónál alacsonyabb pH érték alapján találja meg. 1.5 Úszásképesség A halvándorlást segítő művek konstrukciójánál különösen a sprint -és kritikus sebességnek van jelentősége. Ezek az úszási sebességek döntőek a nagy vízsebességek tartományában, meghatározzák a halvándorlást elősegítő műveken történő átjutás eredményességét, vagy éppen eredménytelenségét. Az úszási sebességek precíz, laboratóriumi körülmények közötti pontos értékek meghatározása nagyon nehéz. Egyazon halfaj ugyanolyan testméretű egyedének úszási teljesítménye jelentősen függ a hőmérséklettől, az oldott oxigén tartalomtól, a víz szennyezőanyag terheltségétől és a hal kondíciójától. A maximális sebesség a testhossztó (TH) függ. A pisztrángfélékre 8,5-11 TH/s értékeket adnak meg, míg a pontyfélékre a 4-5 TH/s érték a jellemző. A legtöbb halfaj eléri a 6 - 9 TH/s relatív sebességet. Tartós úszási sebesség (fenntartható úszó sebesség): az a sebesség, ami a vízben történő normális előrehaladáshoz tartozik és hosszú (>200 perc) ideig az izomzat fáradása nélkül fenntartható, kb. 2 TH/s. Gyors úszási sebesség: Ez a sebesség csak rövid időre (20 s.-től 200.-percig) tartható fenn és az izomzat fáradásához vezet. Kritikus úszási sebesség: ez azt a legnagyobb áramlási sebességet jelenti, amivel szemben a hal egy bizonyos ideig ellenáll, mielőtt lesodródna. 5
