A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)

3. szekció. A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 27. Szurdiné Veres Kinga - Szalai József (Országos Vízügyi Főigazgatóság): A vízrajzi monitoring vizsgálata a Zagyva Szentlőrinckáta vízmérce-szelvény fölötti részvízgyűjtőjén

A Cserhát, Gödöllői-dombság lejtőin cseres molyhos, gyertyános, kocsányos tölgyeseket találunk, melyekbe homokpusztai gyepek ékelődnek. A Mátraiján a dolomitos sziklagyepek között a bükk kezd keveredni a tölggyel. A Mátra magasabb részein már egyértelműen a bükk az uralkodó. A területre gazdag sziklavegetáció jellemző, a völgyekben pedig kaszáló rétek és értékes magas kórós társulások találhatóak. (VIZITERV, 2000.)

A vízgyűjtőterület erdősültsége mintegy 16 %-os, csak a Tárná vízgyűjtőjét tekintve ez az arány 27 %, a Mátrában pedig 50 % feletti.

A terület településhálózata természetföldrajzi és éghajlati adottságoknak megfelelően eltérő képet mutat: az alföldi területekre ritkább településszerkezet jellemző, kevesebb település nagyobb számú lakosságot tömörít. A magasabb hegyvidéki részeken (Cserhát, Mátra) kis lélekszámú települések találhatók, valamivel sűrűbb szerkezetben. (Lázár-Jakab, 2013.) A településszerkezet változásában jelentős szerepet játszott a térség nyersanyagainak és energiahordozói kitermelésének kezdete a XIX. század közepén, illetve az arra természetes módon, a második világháború után pedig az irányítottan telepített ipar, később a magánosítás. (S mindennek következtében a napjainkig fennmaradt társadalmi és gazdasági rozsdaövezetek.)

3. A vízgyűjtő vízrajza

3.1 Felszíni vizek (vízfolyások, tavak, tározók)

A tulajdonképpeni Zagyva négy forrás vizének egyesüléséből Salgó várától délkeletre, a nagyságrendileg vele összemérhető vízgyűjtő területű és hosszúságú Taiján-patak pedig Somoskőújfalu belterületén ered. Mindkét patak eróziós völgye közel déli irányú. A Zagyva Homokterenyéig szűk völgyben déli irányban folyik. Homokterenyénél fogadja baloldalról az északi országhatár felől érkező Bárna-patakot, majd a Mátrától és attól északra elhelyezkedő Karancsalja dombvidéki tájain szélesebb völgyben nyugat felé folyik Kisterenyéig, s a Tarjánpatak vízkészletét is szállítva folytatja útját.

A Zagyva vízgyűjtőjének egészét tekintve a Mátra tömbje teljes egészében részét képezi annak. A Zagyva folyó közvetlen táplálásában azonban a tájföldrajzi szempontból hét részre osztott Mátrának csak a nyugati fele, pontosabban a Magas-Mátra központi térszínei és északi lejtői, a Nyugati-Mátra nyugati lejtői, az északon elhelyezkedő Mátra-lába vesz részt. A Mátrából érkező baloldali jelentősebb mellékvízfolyások az Iványi-patak a Tószeri-, a Mindszenti-, a Galya-, Méhes- és a Legyendi-patak. Északról jobb oldalról érkezik a Nemtipatak, a Kazár-, a Mizserfai- valamint az egyik legjelentősebb mellékvízfolyás a Tarjánpatak.

Kisterenye alatt Pásztóig a Zagyva dél-nyugat felé fordul, völgye összeszűkül. A Kövicsespatak Pásztó alatt érkezik a Zagyvába. Pásztótól, egyre szélesedő völgyben a Zagyva ismét dél fele veszi útját Hatvanig. Jobbágyi alatti szakaszon a Zagyva medrét kiépített árvízvédelmi töltések kísérik. Ezen a szakaszon a Cserhát lejtőiről jobbról érkező fontosabb mellékvízfolyások a Kis-Zagyva, Sznba-, és Herédi- és Bér-patak, valamint a Galga-patak. Ezt követően szintén jobb oldalról fogadja a Tápió vízgyűjtő területéről érkező vizeket {Int. hív. 4.).

A vízrendszer másik jelentős vízfolyása a Tárná, amely a Kel éti-Mátra lejtők, a Déli-Mátra, Parád-recski medence, valamint a déli hegylábi felszínek (Keleti- és Nyugati-Mátraalja) vízfolyásai által szállított vizet gyűjti össze.

A Tama három ág összefolyásából ered, ezek a Leleszi-, a Parádi- és a Ceredi-Tama. A Ceredi-Tarna forrásvidéke a vízrendszer a legészakiabb területén helyezkedik el (VGT2, 2-11-9-