A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)

3. szekció. A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 22. Dr. Nováky Béla (nyugdíjas): A vízvisszatartás vízháztartási adottságai síkvidéki száraz éghajlatú területeken

Nováky Béla, hidrológus mérnök, ny. egyetemi docens novaky.bela@gmail.com

A vízvisszatartás sokat említett kifejezés. Nincs elfogadott pontos definíciója, a nemrég készült vízügyi értelmező szótár kizárólag a belvizekre használja: „A belvíz egy részének természetes vagy mesterséges tározókban történő összegyűjtése. ... A belvízvisszatartás vízhasznosítási célokat (öntözővíz készletezés, tógazdálkodás) is szolgálhat.” (www.gwpszotar.hu). Tágabb értelemben a vízvisszatartás úgy tekinthető, mint a víztöbbletes időszakok vizeinek és/vagy a víztöbbletes területekről érkező vizeknek összegyűjtése a vízben szegény (vízhiányos) időszakokban vagy térségekben való hasznosítása céljából. A vízvisszatartás lehetőségei domborzati, terepi, vízháztartási, hidrológiai tényezőktől függ, ugyanezek korlátozzák is, és jelölik ki a lehetséges műszaki megoldások alapjait. A vízvisszatartás tervezésénél fontos szempont, hogy milyen célból készül. A vízvisszatartás terepi adottságaira közelmúltban készült felmérés szerint a meglévő 236 tározó mellett további 740 tározóra van lehetőség 141 ezer ha-on, potenciálisan 400 millió m3 tározással (Dobi 2013). Jelen tanulmány kizárólag a vízháztartási adottságokat, lehetőségeket és korlátokat vizsgálja, tárgyalja a Tisza-medence síkvidéki térségeire fókuszálva.

1. A Tisza-medence vízháztartása

A Tisza-medence vízháztartásában meghatározó az éghajlat, amelynek területi változását követve a peremi hegységek csapadékosabb, hűvösebb éghajlatú térségeitől a medencebelső szárazabb, melegebb térségek felé haladva fő vonásaiban csökken a csapadék, csökken a csapadék lefolyó és nő az elpárolgó hányada (Szesztay 1993). A medencét övező peremi hegységekben kialakuló éghajlati víztöbblet - ami az átlagos évi csapadék és párolgás különbségeként értelmezhető - felszíni és felszín alatti formában tart a medence belső felé, az itt helyet foglaló síkvidéki térségek irányába. A medencebelsőben ezzel szemben jelentős éghajlati vízhiány alakul ki. Természetes körülmények között a medence peremi hegységeiből érkező tranzit folyók jelentős szerepet játszottak a medence belső vízháztartásában.

Az átlagos évi vízháztartáshoz hasonlóan a peremi hegységektől a medencebelső felé haladva változik az átlagos havi vízháztartás, aminek néhány jellemzői vonását a IV. Országos Vízgazdálkodási Keretterv (OVH 1984) alapozó vizsgálatai eredményei alapján mutatunk be (VGI 1981). A vizsgálat adatait a Tisza-medence választott vízgyűjtőire összeállított vízháztartási adatgyűjtemény szolgálta (VITUKI 1972). Az adatgyűjtemény havi bontásban adja meg a természetes vízháztartás legfőbb összetevői, a csapadék, a területi párolgás és a lefolyás értékeit, amelyek alapján adott hónap vízmérlege a

I’m l'-T'.i R„ • AWjj (1)

képlettel számítható, ahol Py, ETy, Ry az i-dik év j-dik hónapjának csapadéka, párolgása és lefolyása, ±AWy a vízgyűjtőben természetes úton visszatartott, tárolt vízmennyiség változása az adott hónapban. Több hónapból álló hosszabb időszakban tárolt vízmennyiség a havi értékek folyamatos göngyölített összegzésével számítható a

A vízvisszatartás vízháztartási adottságai síkvidéki száraz éghajlatú területeken

E AW = AWij + AWyj+i, + AWíj+2 ... (2)

képlet szerint. Az egyes évek havi vízmérlegeiből számíthatók az átlagos havi vízmérlegek, a tárolt nedvesség havi változása.