A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
3. szekció. A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 16. Kovács Orsolya (FETIVIZIG): A Beregi Tájgazdálkodási projekt bemutatása
A jelentős kiterjedésű NATURA 2000 területek, és az azokhoz kapcsolódó élőhelyek, jelölőfajok fennmaradása szempontjából fontos lenne az elfolyó vizek minél nagyobb mértékű visszatartása a csatorna- és holtmedrekben, és a mélyebb fekvésű területeken. Ennek megfelelően további cél az is, hogy a természetvédelem és a táj gazdálkodás igényéből kiindulva csak a legszükségesebb mértékű vízelvezetésre kerüljön sor. Tehát a lehető legnagyobb mértékben ki kell használni a vízvisszatartás lehetőségeit a holtmedrekben és az egyéb mélyfekvésű területeken. A vízvisszatartás, vízkormányzás üzemrendjének és megoldásainak olyannak kell lennie, hogy az lehetőleg a korábbi természetes vízviszonyoknak megfelelő állapotot tükrözze. Jelen fejlesztésnek az az egyik fő célja, hogy a mozaikos, holtágakkal tarkított területek egyrészt felhasználhatók legyenek belvízvisszatartásra, másrészt aszályos csapadékszegény években vízpótlással biztosítsuk fennmaradásukat, revitalizációjukat. A Beregi tározó területén lévő, mélyebb és nagyobb holtágak esetenkénti átöblítése is fontos célkitűzés, ökológiai szempontoknak eleget téve. Ahol lehetséges, a csatornák rekonstrukciójával a belvízelvezetést gyorsítjuk a mélyebb fekvésű területek (holtágak, mitzek) irányába, hogy ott ideiglenesen vagy véglegesen tározásra kerüljenek, ezzel óvva az értékes termőföldként szolgáló szántó területeket. A projekt közel 1400 fölhasználót érint, többségük kis területen gazdálkodik. A területi vízvisszatartásra kijelölt terület 862,3 hektár, amely -300 helyrajzi számon közel 150 gazdálkodót érint. A területi vízvisszatartást a 2012-2013-ban zajló tervezési folyamat során támogató szándéknyilatkozatok száma alapján a gazdálkodók részéről 91%-os volt a támogatottsági arány. A célkitűzések meghatározása: A természeti adottságokhoz és területhasználati alkalmassághoz leginkább igazodó területhasználatok megvalósulásának elősegítése, figyelembe véve ezek várható változását is. Olyan táj gazdálkodás kialakítása, amely során a környezet állapota javul, oly módon, hogy közben a gazdálkodók életkörülményei is kedvezőbbé válnak. A vízvisszatartáson alapuló táj gazdálkodásnak (területhasználati és művelési módoknak) hozzá kell járulnia a hasznosítható vízkészletek mennyiségi és minőségi megőrzéséhez. A táj használatok jobb alkalmazkodóképessége az árvízi vésztározási funkcióhoz, mind az árvízi tározás után visszavezetett vizek megfelelő minősége, mind a tározással járó feladatok jobb lebonyolíthatósága tekintetében. A használatok változtatása segítené az alkalmazkodó képesség javulását, a kiépítendő rendszer pedig a vízkormányzást. Összességében a vízvisszatartáson alapuló táj gazdálkodás megvalósulásának két fontos eszköze: 1. A táj sérülését eredményező vízháztartási és vízgazdálkodási rendszer olyan irányú rehabilitációja, illetve fejlesztése, amely lehetővé teszi a kistáji vízháztartás egyensúlyának javítását, illetőleg helyreállítását:
