A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIII. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 2015. július 1-3.)
9. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 4. Kajcsa Zsuzsa (KÖTIVIZIG): Nagy tervek árnyékában - Duna-Tisza-csatorna története az építés megkezdésétől napjainkig
Öntözés A Duna-Tisza csatornán bevezetett víz a csatorna menti területek vízellátásán túl a déli irányban kiágazó csatornákon keresztül (XXX. csatorna, Szittyó, DVCS) mintegy 2,0m /s vízfelhasználással közel 4000 ha terület öntözését biztosította. A DVCs-n keresztül pedig az Alsó-Duna-völgy területére további 2,0 m3/s öntözővizet kellett leadni.. A Duna-Tisza-csatorna vízkészletére támaszkodva a csatorna mentén, Alsónémedi-Ocsa- Dabas térségében nagykiteijedésű felületi öntözőtelepek létesültek. A fejlesztések során a felületi öntözés folyamatosan háttérbe került. Az új telepek már esőszerű technológiával készültek. 1964-ben épült a Duna-Tisza-csatorna menti legjelentősebb öntözőtelep, a 964 ha területű Alsónémedi 10. öntözőfürt Ezt követően az öntözés fejlesztés üteme lelassult, de az 1970-es évek 80-asévekben még létesültek új öntözőtelepek, illetve vízkivételek. (XXIV. tápcsatorna, lineár öntözőtelep Alsónémedi Dabas térségében. A nagygazdaságok megszűnésével a csatornából történő öntözés jelentősen lecsökkent, az öntöző berendezéseket felhagyták, helyettük csőkutakat létesítettek. Belvízelvezetés A Duna-Tisza-csatorna belvízi időszakban a Duna-völgyi főcsatorna alsó szakaszának tehermentesítését biztosítja. A csatorna kiépítése lehetőséget teremtett az Észak-Duna-völgyi 2 rendszer csatorna vonalától északra fekvő, a DVCS felső vízgyűjtőjét magába foglaló 434 km területrész belvizeinek a Ráckevei Duna felé történő kivezetésére. A XX. Árapasztó kiépülése további 291 km terület belvizeinek átirányítását biztosította. A csatorna szélsőséges belvízi helyzetekben is jól szolgálta a térség belvízmentesítését. 1956 évi jeges árvíz [14] során Tassi zsilipen keletkezett talajtörés következtében a Ráckevei Duna és a Duna vízszintjének kiegyenlítődése megkezdődött. A nagyerővel betörő víz a Duna-Tisza csatornán keresztül a Duna-völgy nagy részét elönthette volna. Szükségessé vált a vasúti híd szelvényében létesített árvízkapu lezárása. A „szokásos tűs elzárás alkalmazásával” kellő időben nyugodt körülmények között biztosítani tudták a betörő víz kizárását. Az 1963-1971 közötti nedves időszak belvizei során jelentős (11,0-5,7 m /s) a vízmennyiséget vezettek ki a csatornán. A maximális értéket a Dunaharaszti tűsgát szelvényében 1966 . február március hónapokban mérték, amikor - a Szúnyogi szivattyútelep átépítése miatt - a Duna-völgyi főcsatorna teljes területünkre eső szakaszának belvizeit a DTCs felé kellett kivezetni. Ennek nagyobb része (közel kétharmada) a fennsíki területekről, a DVCs felső
