A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIII. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 2015. július 1-3.)

9. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 4. Kajcsa Zsuzsa (KÖTIVIZIG): Nagy tervek árnyékában - Duna-Tisza-csatorna története az építés megkezdésétől napjainkig

munkájának vizsgálata alapján megállapítja, hogy annak munkavégzése nem gazdaságos, egységára az előirányzatnál lényegesen magasabb, teljesítménye pedig jelentősen elmarad a várt értéktől. A teljesítmény növelésére nincs lehetőség. A gép a megengedettnél erősebben van igénybevéve, meghibásodás esetén a javítás úgyszólván lehetetlen. Ennek veszélye miatt a kotró jelenlegi helyen való alkalmazását azonnal be kell szüntetni. A munka végső határidőre (1951. IV.30.) történő befejezéséhez 2 db puttonyos kotró munkába állítása szükséges a föld elszállítására alkalmas berendezéssel együtt. Alternatív megoldásként a munka a behozatal alatt álló lépegető kotróval irányozandó elő, ez esetben határidő módosítás is szükséges.

A befejezéshez szükséges anyagi eszközök hiányában a kivitelezést 1950 októberében abbahagyták, a gépeket a tiszai munkákra irányították. [8]

A csatorna mai formájának kialakulása

Hosszú évek teltek el, míg a csatorna jelenlegi formája kialakult. A területen a korábban kiépült csatornarendszerhez való szabályozható kapcsolatot biztosító vízkormányzó műtárgyak ezt követően (a Duna-völgyi Főcsatornán (DVCs) a Sári zsilip 1951-ben, XXX. csatorna beeresztő zsilipje 1957-ben, a XX. Árapasztó csatorna és zsilipjei 1959-ben) létesültek.

Zárt Dunaharaszti tűsgát forrás (9)

Sári zsilip felvizi oldala forrás (9)

A DTCS medrében is további beavatkozásokra volt szükség. Az 1949-50 évben végzett kotrás során ugyanis a tervezett fenékmélységet a csatorna hosszának mindössze 1/3 részén érték el, a fenékszint helyenként 2,0 m-rel is magasabb volt a tervezettnél. A medret tovább szűkítették a rézsűt alkotó folyós homokban keletkezett becsúszások, valamint a torkolati szakaszon a partélre helyezett depónia felületéről bemosódó homok. Ezek, a Dunaharaszti tűsgát a szűkületével párosulva, a meder eredetileg 8,0 m /s-ra tervezett vízszállító képessége az évek során 2,0 m3/s -ra csökkent. A vízszínesés növelésével és kisebb kotrási munkák elvégzésével a csatorna vízszállítását 5,0 m /s-ra lehetett növelni. [9]

A csatorna vízszállításának további növelése céljából a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság tanulmányt [10], majd beruházási programot készített. [11] Ez meghatározza azokat a beavatkozásokat, melyek megvalósításával a DTCs eredeti 8,0 m3/s vízszállítása a meglévő műtárgy jelentős átalakítása nélkül elérhető. A tanulmány szerint ehhez a Sári zsilip felvízszintjének 60 cm-es leszállításával előállított vízszint mellett a csatorna 2+075-7+000 szelvényének közti szakaszának kotrása, a szűkületet jelentő Dunaharaszti tűsgát környezetének mederbiztosítása, valamint a Sári zsilipnél kiágazó társulati csatorna mélyítése szükséges.