A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIII. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 2015. július 1-3.)
9. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 4. Kajcsa Zsuzsa (KÖTIVIZIG): Nagy tervek árnyékában - Duna-Tisza-csatorna története az építés megkezdésétől napjainkig
A nagy tervek árnyékában Duna-Tisza-csatorna története az építés megkezdésétől napjainkig Kajcsa Zsuzsa A Ráckevei (Soroksári)- Dunából (R/S/D) kiágazó Duna-Tisza-csatorna (DTCS) nagy tervek emlékét őrzi. A Dunát a Tiszával összekötő csatorna hajózható csatorna első ütemeként épült. Építését 22 km elkészülte után félbehagyták. A következő másfél évtized építései nyomán a csatorna folyamatosan beépült a Duna-völgyi belvízrendszerbe, annak kettős működésű főcsatornája. Dolgozatomban a kiépült csatornaépítés megkezdésétől napjainkig tartó történetét kívánom bemutatni. Az építés előzményei A Dunát a Tiszával az ország középső részén összekötő hajózható csatorna régóta foglalkoztatta a magyar társadalmat. A csatorna kiépítésének ügyét neves politikusok és jeles vízügyi szakemberek is támogatták. A csatorna kialakítására, különböző szempontok előtérbe helyezésével, számos változat készült, a megvalósításra javasolt megoldásban nem történt megegyezés. Az I. világháborút követő határmódosítások ismét előtérbe helyezték a csatorna ügyét. A nyomvonalat 1943-ban véglegesítették, és a talajmechanikai vizsgálatokkal megkezdték a tervezés előkészítését. A munkák az ország hadszíntérré válásakor félbeszakadtak. A háború után Tildy Zoltán köztársasági elnök szorgalmazta a csatorna építését. A korábban elfogadott nyomvonal kismértékű módosításával meghatározták a csatorna kiépítésre javasolt nyomvonalát[1].. 1947. évben elkészítették a csatorna építésének 3. éves tervét, melyben a Soroksári Duna - Sári közötti 22 km hosszú szakasz öntözési célú, félszelvényű kiépítését irányozták elő. Az FM által kiadott ismertetés fedőlapja (forrás [2])
