A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIII. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 2015. július 1-3.)

8. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 10. Unyi Miklós - Dóka Richárd (KNP): A Kelemen-széki élőhely-rekonstrukció főbb hidrológiai vonatkozásai

A padkákat képző abráziós folyamat hatására a gyakori vízborítással rendelkező tavak medre kiterjedhet az uralkodó szél irányába. A hullámok jellemzői elsősorban a szél sebességétől a széllökések nagyságától a vízmélységtől és az ún. meghajtási hossztól függnek. A meghajtási hossz a víztükörnek a szél irányában mért szélessége (Nováki 2008).

A Kelemen-szék térségében a leggyakoribb szélirány az ÉNY-l az átlagos szélsebesség 2,5m/s körüli. Az uralkodó széliránynak kitett partoldal padkásodó jellegű (6. kép), sokszor szakadozott, köszönhetően a szél által keltett hullámzás romboló hatásának és a megtámadott part változó magasságának. Itt a mocsári jellegű növényzet kevésbé jellemző, mint a széloldali parton. A vízfelület kiterjedéséhez képest kis mélységű víztérben a szél nyomása tóingást idéz elő. A sekély vízfelület több 10, akár 100 métert is elmozdulhat (Boros et al. 2013).

6. kép: Szakadozott szikpadka a D-i főrészben (fotó,; Sápi tamás)

Az élőhelyrekonstrukciós tevékenységgel érintett 3000 m hosszú tápcsatornaszakasz a Kiskunsági-főcsatornából való kiágazása után kb. 1800 m hosszban az uralkodó szélirányra merőlegesen épült ki. A sík tájból markánsan kiemelkedő, 1,5 m körüli magasságot elérő töltései ezáltal akadályt képeztek a szélmozgás számára. A töltések mentén és a tápcsatornamederben felnőtt másodlagos fásszárúak és nádas vegetáció szintén az árnyékoló hatáshoz járultak hozzá. Az árnyékhatás a meghajtási úthossz csökkenését okozza, ezzel a természetes partfejlődési folyamatokat gátolja. Az árnyékhatást részletesen a Fertő-tavon vizsgálták (Kiss 20131 ahol a széles nádas szegélyek befolyásolják az áramlási rendszereket. Jelen esetben ugyan nem nagy kiterjedésű nádas szegélyről, hanem egy mesterséges földműről és a