A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIII. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 2015. július 1-3.)
8. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 3. Hidas András - Duleba Mónika - Grigorszky István - Kiss Keve Tihamér (ELTE, MTA, Debreceni Egyetem): Tavaszi kovaalga (Centrales) vízvirágzás a Dunán Gödnél
Diszkusszió A dunai vízvirágzás különböző feltételei között az alábbiakat kell megvizsgálnunk: víz alatti fényklíma, vízsebesség, vízhozam, tápanyagellátás, hőmérséklet, szaporodáshoz szükséges idő megléte. A nagy vízhozam nem kedvez a fitoplankton fejlődésének, mert nő a víz sebessége is, ami magas lebegőanyag koncentrációt eredményez, így a víz átlátszósága csökken, és ennek következtében kevesebb fény jut a vízbe, ezzel gátolva a fotoszintézist. A március közepi alacsony vízállás éppen ezért nagyon kedvező fényklímát okozott, az algák gyakorlatilag képesek voltak a folyó teljes mélységében fotoszintetizálni, elősegítve így a vízvirágzást. Árvíz idején csupán 25-30% az eufotikus zóna aránya, kisvizes időszakban ez 80-90% (Kiss 1994). Áprilisban ugyan nem csökkent kiugróan a vízhozam, de a fitoplankton mennyisége mégis nagy volt. Ennek az a magyarázata, hogy nőtt a megvilágított órák hossza és ezzel együtt a vízhőmérséklet is, elősegítve az algák szaporodását. A téli-koratavaszi hideg vízben elsősorban a Centrales fajok dominálnak. Közülük néhány faj (pl. Stephcmodiscus minutulus) jól tűri a hideg vizet és az alacsony megvilágítást, így a többi algafajjal szemben kompetitiv előnyre tesznek szert, ezért lehetséges, hogy ilyen nagy tömegben el tudnak szaporodni a hideg vízben, ezzel jelentősen növelve a fitoplankton biomasszáját. A hőmérséklet ebben az esetben tehát nem limitáló, hanem csak szelektáló tényező. A fénymikroszkópos vizsgálatok alapján, a vízvirágzás kezdeti szakaszában szinte egységesen kis átmérőjű (7-9 pm) kis sejttérfogatú (átlagosan 280-400 pm ) Centrales fajok jelentek meg (pl. Stephcmodiscus minutulus). Később egyre több nagyobb átmérőjű sejtet (10- 15 pm) találtunk (pl. S. hantzscii f. tenuis, S. neoastrea). Az eutrófikus nagy folyók fitoplanktonjára jellemző, hogy a nyári meleg időszakban a fitoplankton nagy tömegben jelenik meg, vízvirágzás alakul ki (Descy & Gosselain, 1994, Rojo et al. 1994, Reynolds & Descy 1996). Ilyenkor pl. az európai folyókban: Meuse (Descy & Gosselain, 1994,), Volga (Genkal 1992) nagy mennyiséget érnek el a Centrales és Chlorococcales fajok, akárcsak a Dunában (Kiss 1996, Dokulil & Donaubaum 2014). A vízvirágzás kialakulását meghatározó környezeti tényezők közül talán a legfontosabb a bőséges tápanyagellátás (Déri 1991, Varga és mtsai. 1989, Istvánovics és Honti 2012). A tápanyagtartalom télen, koratavasszal sem csökken annyira, hogy az korlátozná az algák szaporodását. Ehhez még hozzáadódik a kedvező víz alatti fényklíma is, ami a hidegtűrő fajok gyors reprodukcióját segíti elő, ezzel vízvirágzást okozva. Az utóbbi évek vizsgálatai alapján a Dunában az ásványi-N éves átlagos mennyisége 2,05 mg/1, a PO4-P átlagos mennyisége pedig 0,054 mg/1. A N-, a P-, vagy a Sí koncentrációja a vízvirágzás következtében sem csökken olyan mértékben, hogy bármelyikük limitálná a fitoplankton további szaporodását. Meglepőnek tűnhet, hogy a vízvirágzás következtében a fitoplankton mennyisége tél végén-koratavasszal egy hét alatt szinte megduplázódott, két heti viszonylatban pedig meghatszorozódott, azonban a kovaalgákra jellemző az effajta rendkívül gyors szaporodási képesség (Kiss 1996). A vízvirágzás ilyen korai és nagymértékű kialakulását több tekintetben a Duna német, osztrák és szlovák szakaszán elhelyezkedő nagyszámú vízerőmű tározóinak hatásának tulajdoníthatjuk (Kiss 1998, Kiss 2000). Ezekben a tározókban ugyanis kedvezőek a feltételek az algák gyors elszaporodásához, mert nagy a felületük, kicsi a sebességük, és így nagy az ülepítő hatásuk. Ez pedig lehetővé teszi, hogy még a fagypont körüli vízben is jelentősen elszaporodjanak az ehhez alkalmazkodott algák. Limitáló tényezőként szóba jöhet még a zooplankton általi kifalás jelensége (top down kontroll), azonban koratavasszal kicsi a zooplankton szervezetek fogyasztása (V.-Balogh et al. 1994, Kiss 2009). A fitoplankton termelte szerves szén mennyiségének mindössze 0,03%-a 5
