A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIII. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 2015. július 1-3.)

8. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 1. Déri Lajos - Horváth Gergely - Tóth Julianna (SOLVEX): Mosoni-Duna és Lajta folyó térségi vízgazdálkodási rehabilitációja

5. kép: Részlet a Jónási hallépcsőről („nyers” állapot)

Feketeerdei holtág rekonstrukciója

Az erősen túlfejlődött kanyar átvágására a Feketeerdő-Mosonmagyaróvár közötti közúton 1964-ben épült híd építése keretében került sor. A folyóval az élő kapcsolatot a holtágon kiépített áteresz biztosította. A holtág átöblítésére azonban nem volt lehetőség, mivel a felső összeköttetésre az átvágás után nem került sor. Az beavatkozás előtt, majd a holtággá válást követő időszakban a meder a feketeerdei lakosok közkedvelt strandjaként működött. Drasztikus változást jelentett, illetve kedvezőtlen folyamatot indított el, hogy a helyi termelőszövetkezet egy intenzív tartású libatelepet létesített, és mintegy 20-25 éven keresztül üzemeltetett a parton és a vízfelületen. A vízbe jutott ürülék és takarmánymaradék hatására a vízminőség leromlott, a kavicsos aljzaton szerves iszap halmozódott fel. Több esetben libapestis és egyéb fertőző betegségek alkalmával jelentős mennyiségű állati tetem is kerülhetett a mederbe.

A fenti okok miatt leromlott vízminőség javítása különösen fontos feladat volt, mivel a holtág részben a mosonmagyaróvári vízbázison helyezkedik el. Ennek érdekében a beruházó célul tűzte ki a mederben felhalmozódott szerves iszap kotrással történő eltávolítását és a vízcsere biztosítását. Ez nem volt egyszerű feladat, hiszen a kettő km hosszú holtág régi kiágazása és a visszatorkollás között a jelenlegi főág csak 220 m hosszú, tehát a vízszintkülönbség is kicsi. A probléma megoldását a felső kapcsolat megteremtése jelentette az 6. ábrán bemutatottak szerint.

15/18