A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIII. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 2015. július 1-3.)

7. szekció. HIDROGEOLÓGIA ÉS MÉRNÖKGEOLÓGIA IDŐSZERŰ FELADATAI - 2. Büki Attila Imre (DRV ZRt.): Keszthely és térsége regionális vízellátó rendszer vízbázisainak közös biztonságba helyezési terv-felülvizsgálata

Cserszegtomaj / Dobogó kasztakna vízbázisának terv-felülvizsgálatát 2013-ban az Aquaplus Kft. elvégezte. A modellezést a korábbi, 720 m /nap átlagos víztermeléshez képest jelentősen csökkentett, 27.4 m /nap (10000 m /év) mennyiségre készítette el (a Hévízi-tó védelme miatt, a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságba beolvadt, korábbi Nyugatdunántúli Vízügyi Hatóság engedélye alapján).

Gyenesdiás / János-forrás, Vonyarcvashegy / Festetics-forrás és Balatongyörök / Erzsébet-forrás védőterület-kijelölő határozatait megalapozó tervek felülvizsgálati határideje rendre 2018, 2015 és 2019. 2001 és 2003 között a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság ezen vízbázisok terveit külön eljárásokban készíttette el. Már akkor is ismert tény volt, hogy az utánpótlódási területek közösek (Keszhelyi-hegység), a védőterületek pedig részben átfedésben voltak. A DRV Zrt. döntése alapján a Festetics-forrás felülvizsgálatával egyidejűleg a többi forrás tervét is felülvizsgáltatta, közös tervet készíttetve az Aquaplus Kft. és allvállalkozója, a Nonza Geoinfo Kft. közreműködésével. Az egységes tervet a DRV Zrt. úgy adta be a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatósághoz, hogy a régi védőterületkijelölő határozatokat vonja vissza, és új, közös határozatot adjon ki.

2. Források és környezetük bemutatása

A tervek egységesítésének elsődleges indoka a közös utánpótlódási terület (a Keszthelyi-hegység nagy kiterjedésű, karsztos beszivárgási területe). A Keszthelyi-hegység a Dunántúli-középhegység legnyugatibb helyzetű, felszínen lévő tagja. A Dunántúliközéphegység többi egységétől tektonikus árkok, és fiatalabb üledékekkel fedett, lezökkent medencék választják el (nyugat és észak felől a miocén üledékekkel feltöltött Zalai-medence, délről a Balaton medencéje, míg kelet felől a Tapolcai-medence és a Lesence-patak völgye).

Domborzatára jellemzőek a különböző mértékben lepusztult felső-triász dolomitrögök, és a tektonikus sasbércek (2. ábra). A keleti oldalon egy Sümeg-Lesencetomaj között húzható vonal mentén a lesüllyedt rögöket borító üledékfelszíntől majd 300 méterrel magasabban egy kiterjedt, alig tagolt fennsík helyezkedik el. Ettől nyugatabbra a Vállus-Vonyarcvashegy között húzható vonaltól a dolomitrögök már jóval tagoltabb felszínűek, főleg észak-déli irányú szerkezeti vonalak mentén különböző tengerszintfeletti magasságban helyezkednek el. A kiemeltebb felszínű rögök között észak-déli irányú tektonikai vonalak mentén kialakult völgyek helyezkednek el. Általánosnak tekinthető az a tendencia, hogy nyugat felé egyre