A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIII. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 2015. július 1-3.)
6. szekció. VÍZÉPÍTÉS - 1. Déri Lajos - Horváth Gergely (SOLVEX): Komárom, Almásfüzitő árvízvédelmi védvonal fejlesztésének tervezési tapasztalatai
Az eddigi tapasztalatok alapján számos árvízi jelenség (fakadó- és szivárgó vizek, csurgások, buzgárok, műtárgyak nem megfelelő állapota miatti szivárgások) nehezítette a védekezési munkákat. A korábbi árvizek tapasztalatai egyértelműen bebizonyították a projekt szükségességét, melyet a 2013-as rendkívüli árvíz is megerősített. A meglévő védvonalat a 0+000 - 7+400-as szelvények között az 1950-es évek elején építették ki. Előtte egy közepes árvizek ellen védő, az érintett tulajdonosok által épített kisméretű töltés nyújtott némi védelmet. Az 1954. évi árvizet követő évben fejeződött be a kiépítése. Az Almásfüzitői Timföldgyár működése során a keletkezett vörösiszap elhelyezésére a töltés mentett oldalának 2+100 - 4+540 szelvények közötti szakaszán került sor, így a töltés egy része magasparti jellegűvé vált. Az 5+050 - 6+500 töltésszelvények között a mentett oldalon szorítógát rendszer épült ki. Az 1960-as években épült gátőrház és védelmi központ is a fenti szelvény mentén található. A 7+400 - 7+820 töltésszelvények közötti magaspart az előírt magassági biztonsággal nem rendelkezik és a fenti vasútvonallal közel azonos magasságú. A 7+820 - 8+570 töltésszelvények között van a Szőnyi vasúti megállóhely a Duna partján. Az 1920-as években, a Duna-partra kiépült Budapest-Komárom vasútvonal (a 7+820 - 12+250 töltésszelvényeknek megfelelő szakaszon) vasúti töltése képezi az árvízvédelmi töltést is, melyet a 2. világháború után kismértékben megemeltek, de azóta a pálya átépítései, fejlesztései során a földtöltés nem, csak a zúzottkő ágyazat és vasúti pálya került átépítésre. Az öblözet és egyben a vasúti pálya biztonsága érdekében már a III. fokot meghaladó árvízvédekezés során jelentősen korlátozni kell a vasúti közlekedést (a kiépített 160 km/h-ás sebességet 20-40 km/h-ra), bizonyos esetekben teljes vágányzárra is szükség van. A vasútvonal nemzetközi jelentősége okán rendkívül sürgető feladattá vált, hogy a forgalomkorlátozás okozta jelentős gazdasági károkat megelőzzék azzal, hogy a vasútvonalat kiváltják az árvízvédelmi védvonalból. A 12+150 - 12+520 szelvények között mindkét oldalán 1:1,5 rézsűhajlású, 3 m koronaszélességű az árvízvédelmi töltés, a 12+520 - 12+930 szelvények között árvízvédelmi betonfal épült ki az 1960-as években. A 12+930 - 13+157 szelvények között a Komárom-Komárno közötti közúti híd (Erzsébet-híd) feljárója jelentősen meghaladja az előírt kiépítési szintet. A 13+157 - 13+711 szelvények között, a Komárom személyi pályaudvar előtti szakaszon, 1966-ban terméskő burkolatú, mindkét oldalán 1:1,5 rézsűhajlású, 3 m-es koronaszélességű töltés épült, a régi tönkrement csapadék- és szennyvízcsatornák felett. A töltés és az altalaj vízzárósága gyenge végig a vasútvonal mentén. A 13+711 - 14+283 szelvények között a kiemelt Rákóczi rakpart útja biztosítja az árvízvédelmi biztonságot, amely a töltés végszelvénynél csatlakozik a Monostori magasparthoz. Az öblözettel és árvízvédelmi vonallal kapcsolatos fontosabb jellemzők: • árvízvédelmi szakasz teljes hossza: 14,314 km, ebből o magaspart: 2,861 km o meglévő megfelelően kiépített védvonal: 2,160 km o meglévő védvonal keresztmetszeti és magassági védvonal fejlesztés: 4,142 km o új földmű építése: 4,783 km o árvízvédelmi fal rekonstrukció: 0,368 km 4/11
