A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIII. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 2015. július 1-3.)
2. szekció. A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 36. Szakó Gábor (FETIVIZIG): Árapasztási célú tározási lehetőségek vizsgálata a Tisza-Szamos-Túrközi öblözetben
földrajzi helyzete és tszf. magassága függvényében változik: maximális csapadék, 1720 mm, a Szvidovec-hegység déli lejtőjén a Sopurka-patak völgyében-, ezt követi a Tarac-völgye, ahol 1400-1600 mm a jellemző. Ettől keletre, délre és nyugatra csökken a csapadékosság. Általában a szélámyékban fekvő medencékben 600 mm alatti. A csapadék évi járása szárazföldi jellegű, téli minimummal (február) nyári maximummal (június). A 24 órás évi maximális csapadékmennyiség legnagyobb gyakorisággal a nyári hónapokban, július (21,4 %), június (20,2 %), augusztus (17,4 %) következik be. Az évi vízállás maximum ettől eltérő módon a leggyakrabban és leghevesebben a tavaszi és téli hónapokban jellemző. A Felső-Tiszán szeptember kivételével az év bármely időszakában lehet számítani árhullámokra. A Kárpátok hegyvonulataihoz közel lévő magyarországi folyószakaszon a vízszintemelkedések 12-36 óra alatt elérhetik a védekezés szempontjából kritikus értékeket. A jelenlegi árvíz hidrológiai sajátosságokat jelentősen befolyásolják az ukrajnai árvízvédelmi fejlesztések. 2,2 A Tisza - Szamos - Túrközi vízrendszerek főbb belvízvédelmi, vízgazdálkodási jellemzői A tervezett fejlesztések nagyobb része a Tisza-Túrközi illetve a Tisza-Szamosközi belvízrendszerben helyezkedik el. Ezek legfontosabb sajátosságai az alábbiak: Tisza-Túrközi magyar-ukrán közös belvízrendszer A vízrendszer nemzetközi országhatárral osztott. Határai: Északról a Tisza vonala, Keletről az Avas előhegyei határolják, Délről a Túr vízgyűjtője kapcsolódik a területhez. A vízgyűjtő jelenlegi megosztása a XIX., XX. századi vízgazdálkodási-árvízvédelmi beavatkozások eredményeként jött létre, az egyes országokban kidolgozott önálló fejlesztési programok eredményeképpen. A Batár patak és a Palád csatorna valamint az Új-Batár a vízrendszer főbb vízfolyásai. A magyar oldali vízgyűjtő a Tisza és a Túr között helyezkedik el, fő vízfolyása a Palád- Csécsei fő-csatorna és a Palád víz, továbbá az Alsó-Öreg-Túr. A közös vízrendszer magyar oldali részét a 41. számú belvízrendszer, illetve a Palád-Csécsei árvízi öblözet határolja. Északon a Tisza, Keleten a magyar - ukrán országhatár, Délen és Nyugaton a Túr határolja. A hazai vízgyűjtőterület a Palád-Csécsei csatorna, a Batár és a Túr jobb parti öblözetekre bontható, összesen 130 km2. Ez az alábbiak szerint oszlik meg:- Palád-Csécsei főcsatorna 57 km Batár közvetlen 10km2 Alsó Öreg Túr 28 km2- Palád patak 7 km- Túr jobb part 28 km2 A terület árvíz veszélyeztetettsége igen nagy. Úgy a Batár, mint a Tisza illetve a Túr irányából érhetik árvízelöntések, amire az elmúlt évtizedekben több alkalommal is volt példa (1930, 1933, 1947-48, 1970, 1998, 2001). Ilyenkor a kiömlő vizek átterjedhetnek az országhatárokon is, elön-tést okozva egymás határmenti térségeiben. A Tisza-Szamosközi vízrendszer A vízrendszer főbb részvízgyűjtői
